Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

csak hogy hangja már erőtlen, tompa csengésű, ha pedig erőlte­ti, akkor recsegő, élesen metsző. Játéka eléggé kedves..., de tele van vidéki modorossággal, többnyire túloz szóban és gesz­tusban." "Vlád Gizella nem a sztárok fajtájából való. Hangja eléggé tisztán cseng, de kevés az énektudása, s éppen nem mu­zikális. Beszéde folytonos magas szopránjával fárasztó lesz a fűire, s igy vagyunk örökös mosolyával is." - sorolja fel ki­fogásolni valóit a Budapesti Napló Ítésze./^" 2 / A bemutatkozás dicséretből kemény birálatba hajló, szélsőségeket átfogó kri­tikai megitélése a későbbiekben enyhül ugyan, de Vlád Gizellá­ból soha nem válik igazi operett-csillag, aki egyéniségével, játékával közönséget is vonz az öt foglalkoztató sainházba. Érzi ezt a szinház művészeti vezetése is. "Vlád kérelmemre megcserélte Mariskával a szerepet, s igy nem került kenyértö­résre a dolog - a Vlád egyáltálján egy aranyos asszony, akit ezentúl tanitani fogok, a kitanult Ledöf sky_ mellett el ne vesz­szék." - jegyzi meg Ewa Lajoshoz irt levelében Rákosi Szidi/^/ A levélrészletben emiitett Komáromi Mariska és Ledofsky Gizel­la lesznek azok, akiket Relie Iván, de elsősorban Ewa Lajos és Rákosi Szidi Vlád Gizella mellé, de inkább helyére szán. Komáromi Mariska 1892 és 1897 között a Népszinház tagja, Hegyi Aranka, Küry Klára és Bárdi Gabi mellett a szinház egyik nép­szerű művésznője. 1897 októberében, Ewa Lajos távozásakor vá­lik meg a Népszínháztól, hogy néhány hónapos vidéki fellépés­sorozat után 1898 februárjától vendégként, október elsejétől pedig mint a Magyar Szinház szerződött tagja két évig részben távol tartsa a szinháztól a prima donna-nélkül is ég veszedelmét/^/ Ledofsky Gizella Rákosi Szidi iskolája után két évi vidéki sze­replés után szintén 1898 tavaszán kerül a Magyar Szinház tár­sulatába./^/ Komáromi Mariska és Ledofsky Gizella szerződte­tésével a primadonna-kérdés, úgy tűnik, egy időre megoldódik. A bonviván-szerepkör megfelelő betöltése azonban Ráthonyi Ákos megjelenéséig várat magára. Az első időszak sikertelenségei a műsor nagyobbrészt sze­rencsétlen kiválasztása mellett, a társulat gyengeségében és ebből fakadóan a produkciók egyenetlenségében gyökereznek. Az egyenrangúság kivivását, a külvárosnak számitó Erzsébetváros

Next

/
Thumbnails
Contents