Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/
és Kövér LaJostói, - egyenként egy-három előadásban. Mivel ezidőtájt a szinhaz óriási repertoárral dolgozott, érdemes megvizsgálni a magyar repertoárt is. Általában egy-egy előadásban ötven /!/ régebben bemutatott darabot újitottak fel /kivételként Erkel Hunyadi László ja nyolc, Bánk bánja hat alkalommal került szinre/. Viszont az ötven mü harmincnégy előadása Szigligeti tizenhét /!/ különböző müvének felújitásából került ki. Őt Szigeti József hat müve követte; a többi régi szerzőtől, - Vörösmarty, Fáy András - és kortársakéból /Tóth Kálmán, Kövér Lajos, Vahot Imre, Hegedűs Lajos, stb./ került szinpadra. Ezt a statisztikát látva nem csodálkozhatik az ember, ha arról olvas, hogy Szigligetit a kortársak meglehetősen ferde szemmel nézték, mert úgy érezték-tapasztalták, hogy kiszoritja őket a műsorból. - A műsor újdonságának számitott, hogy rendszeressé váltak a balettprodukciók ; mig 1862 áprilisától 1863 márciusáig egyetlen balettestet sem lehetett látni, addig 1863 márciusa és júniusa között, egy negyedév alatt tizenhármat. Az ellenzéki hangulatot kétségtelenül a Hölgyfutár keltette és szitotta. Március végétől kezdve hosszabb-rövidebb cikkek jelentek meg, amelyek a "Theatre kerepesienne" /azaz, a "Kerepesi-úti szinhaz/ működését birálták. Két ügy külön is felbolyditotta a kedélyeket. Az egyik vita Bajza Jenő Zách Felicián cimü tragédiája körül bontakozott ki. A darabot a szinhaz kebelében működő drámabiráló bizottság egyszer már, - változtatásokat kérve, melyekben a szerzőnek Egressy Gábor is segítségére volt -, elfogadta előadásra, a szinhaz azonban még nem mutatta be. Március 17-én új bírálóbizottságot szerveztek, a/12/ mely már "nem ajánlotta" a mü bemutatását.' ' Ez ügyben szólalt meg igen élesen a Magyar Sajtó cimü lap is, amikor megállapította: "...a szóban forgó darab a biráló-választmány hirhedt és nemes tagja közöl oly elkeseredett irodalmi ellenfeleknek volt kiadva birálat végett, akiknek önérzetök csak addig terjed, hogy a pártjukhoz nem tartozó iró iránt táplált ellenszenvüket annak müvére is képesek minden lelkiismeret nélkül átvinni" és az igazgatóságtól új biráltatást kért.^**" 2 ^ /A Magyar Sajtót egyébként 1863 január elsejétől kezdve Vajda János szerkesztette, főmunkatársként Zilahy Károlyt véve maga
