Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/
mellé./ - A másik aktuális sérelem, amely a sajtó nagy részét érintette, a kritikusok szabadjegyeinek megvonása volt, S mivel nem használt az az érv sem, hogy "a szinhaz nem az igazgatóságé, haiiea a nemzeté", - a lapok egy része az új évad kezdetétől, - amely ekkoriban még április 6-án kezdődött - nem közölt szinikritikát. - Legtöbb szó azonban ezekben a hónapokban a készülő petícióról esett. Már említettük Bolnai készülő röpiratát, mely valószínűleg egyik forrása lett a későbbi fogalmazványnak. A Hölgyfutárban március 26-án Jósika Kálmán báró cikket ir, melynek értelmében "...azon intézetnek, mely magát nemzetinek, a szellemi fejlődés és haladás elősegitőjének szereti nevezni, első és legszentebb kötelessége volna: keresni és nem magától eltaszítani a tehetségeket:••."• Május utolsó napján aztán közli a lap, hogy "A bukás szélére jutott nemzeti szinhaz ügyében a magyar irodalom és művészvilág Pesten tartózkodó képviselői.... folyamodást készítenek az udvari kancelláriához." A helyzetet nyilván kiélezte, hogy május 14-én a s zinházi Látcső, - félig- meddig a szinhaz "félhivatalos" lapja Szerdahelyi Kálmán szerkesztésében -, örvendezve jelenthette, hogy az őszi elvi hozzájárulás következményeképpen konkrét összegben határozták meg a Nemzeti Szinhaz támogatását. Ez 32.000 frt. tartozás kifizetését jelentette, 20.000 frt. egyszeri összeget a szinházi berendezések felújitására, beszerzésére, ós évente folyósítandó 60-60.000 frt-ot, mint szubvenciót, azzal a kikötéssel, hogy ebből évi 10.000 frt. a sziniiskola működtetésére fordítandó J^' Az "ellenzék" már csak azért sem bókült meg, mert úgy vélte, hogy rossz kezekbe kerül a pénz, s ezt az aggodalmat táplálta, hogy gázsifizetési nehézségek jelentkeztek. Támadás és védekezés követte egymást; a csúcspontot valószínűleg az jelentette, amikor a Magyar Sajtó Így kiáltott föl: "... az eddig oly kedvelt 'Ernáni'-ban 7 forint /hót/ volt a külön bevétel... Vivát Radnótfái!" Május utolsó napjaiban végül arról érkeznek hirek, hogy "folyamodvány" van készülőben, s intendánst is javasolnak Ráday Gedeon személyében. A Színházi Látcső időt kér a vezetés számára, hiszen "egy színház újjászervezése nem /147 szappanbuborék, melyet egy perc alatt föl lehet fújni..• n, ^ /
