Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/

szerint a helyzet ett5l az időponttól kezdve éleződött ki és /Q / vált a két tábor egyre kíméletlenebb harcává. • Ez a harc természetesen ekkoriban nem csak a nemzeti színházi kérdés körül folyt: ezekben a napdfcan kezdődtek meg a letartóztatások az ún. Almássy-Nedeczky összeesküvés miatt és már folyt a Jámbor-Somogyi-féle szervezkedés felgöngyölítése. Ekkor Ítélték Jókait egyévi börtönre egy, a Hon cimü lapjában megjelent és gróf Zichy Nándor által irt cikk miatt /a büntetésnek csak kis részét kellett kitöltenie/. A lapot az évtized legszínvonalasabb ellenzéki hírlapjának tartották, melynek lapalapitó tárgyalásain Tisza Kálmán mellett részt vett Almásy Pál, Beniczky Lajos, Ivánka Imre és báró Podmaniczky Frigyes la.^®^ Jókai volt egyébként annak a Magyar Sajtó cimü lapnak a munkatársa is, amely 1862 márciusától kezdve a Hölgyfutárral együtt a legszervezettebben támadta a Radnótfáy-igazgatást. Március 9. és 11--i számaikbanjelzik, hogy "Az élestollú Bolnai most egy röpiraton dolgozik, .....Cime: 'A comité és Radnótfáy /sic!/ viselt dolgai.' A cimből látható tehát, hogy a szerző a szinházi camarillával fog mulatni./"Bolnai" egyébként Bethlen Miklós iró, költő, ujságiró szinészi álneve, melyet, mint a Nemzeti Szinhaz tagja, 1855-ben kezdett használni./ Tovább élezte a helyzetet Radnótfáy szabadjegy-rendelete, amellyel a sajtót mintegy ki akarta zárni a szinhaz előadásairól. A később "irodalmi ellenzéknek" nevezett gárda ugyanis sorozatosan támadta a műsort, mint amelyben már egyáltalában nem érvényesül a nemzeti jelleg. Mivel ez a vád egészen a "petitio"ig nem némul el, érdemes közelebbről is szemügyre venni Radnótfáy első évének müsorpolitikáját. A szinhaz 1862. június 14-től /tehát Radnótfáy megbízásától/ 1863. július 27-ig /tehát a "petitio" benyújtásáról érkezett hirekig/ összesen huszonhat új müvet mutatott be. Közülük húsz volt a külföldi s ezek közül is tizennyolc francia szerző müve /egyedül Dumanoirtól négy különböző müvet vitt szinpadra ez idő alatt a szinhaz/. Hat magyar alkotás került szinre: köztük Erkel Sarolta cimü operája, Szigligeti Ede két új darabja /

Mátyás király lesz

, illetve Az eladó lányok/ és egy-egy mü Balázs Sándortól, Bognár Ignáctói /"dalszinmü"/