Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/

Színház Zsebkönyve, amely az 1863/64-es évadról közölt adatokat, megadta ennek a testületnek a korabeli pontos meghatározását is: "Ő es. kir. Fönsége Magyarország volt főkormányzó ja által a nemzeti szinhaz ügyvezetésére kegyelmesen kinevezett magas Bizottmány" j' ebben Radnótfáy Sámuel udvari tanácsos két minőségben szerepelt, ti. mint a Bizottmány egyik tagja, másrészt, mint a "Hivatalos osztály intendánsa". Ez utóbbi minőségében vezette a szinhaz mindennapos ügyeit. A közvélemény, a sajtó magy része a szinhaz irányitásának ezt a szerkezetét és módját az ország törvényeivel ellenkezőnek minősitette és kezdettől fogva támadta, "nem a személyt, hanem az intendánst".

/6/ Az abszolutizmus által elfogadott vezetés mellett és "alatt" azonban lényegében 1861 óta újra meg újra felbukkant egy másik megoldás szükségességének gondolata. így például már 1862 márciusában a Vahot Imre által szerkesztett Napkelet-ben rövid hir jelent meg az "angol királyné" szállodában február 27én tartott "nagy lakomáról", amelyen a sajtó nagy emlékiratát készítették elő a nemzeti szinházi reform ügyében, s amely alkalomból Szigeti József, a szinhaz vezető tagja báró Podmaniczky /7 / Frigyest, "mint leendő színházigazgatót" köszöntötte fel.' u - Amikor a Comité Szigligeti javaslatára pályázatot irt ki a művezetői állásra, a jelöltek között szerepelt Radnótfáy mellett Dobsa Lajos is. "Mellőzésének" okairól ma már többet tudunk. 1862. április 4-én Worafka kormánytanácsos részletes rendőri jelentést küldött feletteseinek, amelyben a helytartó Pálffy Móricz gróf utasítására nemcsak az adott helyzetet ismertette, de Dobsa alapos életrajzát is, melynek alapján a fiatal drámaírót erre a munkakörre alkalmatlannak minősitette.^^ /Lásd a Függelékben./ A Kancellária azonban a Radnótfáy-féle megoldást sem tartotta véglegesnek; legalábbis erre vall az az "elnöki intézkedés", 1862. október 29-ről, amely szerint a szinhaz vezetését néhány felsőházi tag bevonásával az 186l-es országgyűlési bizottmányra /!/ kellene bizni. A javaslat nyilván a helytartó Pálffy miatt akadt el, aki 1863« március 12-én /tehát mintegy félév múlva/ bőségesen indokolja, miért kell meghagyni hivatalában Radnótiáyt. A korabeli adatok tanúsága