Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Grunykin/ : Hangzavar : Katyerina: Grunykin: több kenyér a faluban. Helyesen mondom, polgártársak? Helyesen! Nincs gabona! Elég volt! Beadtuk! Éhes vagyok, asszonytársak, éhes,.. Ha a mi szavunk nem bizonyíték, vegyék el erővel. Helyes, polgártársak? Zaj, helyeslő kiáltások Romanov : Katyerina: Romanov : Gyedov: Mi van itt?... Szót kérek! (Szalad, könnyen felugrik az emelvényre. Nagyon izgatott) Miért hallgatunk? Miért hallgatunk, partizánok? Kotyihin, miért tömöd be viasszal a fülünket, miért kened be mézzel a szájunkat? Kinek kell a gabonát eladnia? Tán csak nem nekünk, akinél három szemnyit ha találsz, vagy akinél éppen a hombárt kell megjavítani mert üresen tönkremegy? Még ő beszél, aki ide gen terményt őriz a raktárában? Miket fecsegsz! Mit jelentsen ez? Az egész gyűlés, mint a bir kanyáj, egy pásztor után megy? Hallgatsz, Ivan Geraszimovics? üldögélsz nyugodtan a lócán, de én a te kezed müvét szagolom ebben is... Állj, ki hoz erre gabonát fényes nappal? Az egész társaság arra fordul és bámulnak Komszomolisták - ki kell deriteni és punktum! Néhány komszomolista feláll, futva elindulnak. A tömeg feszülten figyel Silov: Olha: Elkapták. Ide hozzák. Nocsak, tán nem Mihajlo Kvaszov az