Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Raj evszkij: Olga: Raj evszkij : Olga: Rajevszkij : Miért, milyen vagyok? Te... szóval.. • Nehezemre esik megmagyarázni. Ugye együtt leszünk, Olga... Igen? Hogy érted ezt? Nos hát... (Váratlanul elkapja Olgát és megcsókolja) Olga, Olga, kedvesem, hát vér folyik mibennünk, nem viz, amit kopejkáért méricskélnek! (Újból elkapja és megcsókolja. Olga kiszakitja magát. Pável az asztal körül kergeti. Nem tudja elkapni, felugrik az asztal tetejére) Ebben a pillanatban kinyilik a tornác ajtaja és Mokrina, az apáca lép be rajta. Az eléje táruló látványtól hirtelen megdermed, mindkét kezét a feje fölé emeli, ugy, hogy teljesen elfödje arcát Rajevszkij pillantása elől Mokrina: Rajevszkij Mokrina: Rajevszkij Mokrina: Neked mi kéne, néne? (hányja magára a kereszteket) imen! Ámen! Tűnj el, látomás!... Ámen! (Leugrik az asztalról) Ne gyere a közelembe, ellenség! /Széles gesztusokkal keresztet vet rá) Mi járatban vagy itt? Te mit akarsz itt, átkozott? Mi kell neked, te, ördög pecsétjével megjelölt? Miért repkedtél a házban? Pusztulj innét! Kvaszov jön be Pasával. Pása megint az ajtóban áll meg. Mokrina kimegy Kvaszov: Olga: Kvaszov : Rajevszkij Menj át a tisztaszobába, anyám. (Rajevszkijhoz) Apáca. Nálam vendégeskedik. Isten szavát mondogatja. Láttad, hogy fénylett a szeme? Hány éves? Elég fiatalnak látszott. Nem kíváncsiskodtam. Az ördögbe vele! Olenyka, menjünk sétálni.