Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Raj evszkij/: Olga: Pása: Rajevszkij : Pása: Rajevszkij : Pása: Rajevszkij

: Pása: Raj evszkij : Pása: Kvaszov: Olga: Kvaszov: Raj evszkij : Kvaszov : Rajevszkij : Kvaszov : Rajevszkij : Ott a falu mögött fiatal erdősávok húzódnak. Magas a hó, frissen ropog. Menjünk! Pásenyka, jöjjön velünk. Nem, hálásan köszönöm. Igaz is, Pása, mutassa meg nekünk az erdőt. Nos, hát ott az erdő. Maguktól is megtalálják. Nincs ma ünnep, hogy fényes nappal sétáljon az ember. Miért vagy ilyen unalmas, Pásenyka? Szórakozni kell, barátkozni a fiatalokkal. Szórakozással nem lakik jól az ember. És neked mi volna kedvedre? Nem fontos ez! Mondjuk, itt alacsony a menynyezet, én meg azt akarom, hogy magas legyen. No, akkor mondd meg az apádnak, majd magasabb* ra csinálja. Apámnak? Nem, az apán sose csinálná meg. Eridj a dolgodra, Páska. És magának valamiféle munkája van? A miénk paraszti munka... Fegyvert hoztak-e magukkal? Már megbocsásson, mi az atyai és keresztneve? Nem tudom. Rajevszkij elvtársnak szólítanak. Rajevszkij elvtárs, egy pisztolyócskát azért vigyen magával. Mi az, hogy itt mindenki ugyanarról beszél? Mi van itt, zavargások, vagy mi? A nyugtalanságot az ur küldte ránk. De maga olyan dologban jár itt, hogy minden előfordulhat. Légy nyugodt. Menjünk, Olenyka. Ne unatkozz, Pása. (A kezével integet a lánynak) Elmegy Olgával. Pása még mindig egy helyben áll. Kvaszov az ablakhoz me^ és tekintetével követi a távozókat Pása: Miért kérdeztél rá a revolverre?