Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/
/Mihajlov/i: Rajevszkij Mihajlov: Mi a mulatságos? Olga... igy fogom szólitani, jó?... (Olga beleegyezően bólint) azon nevet, hogy profeszszor vagyok. Még magam is nevetek rajta. Biztos voltam benne, hogy professzor lesz belőled... Vetkőzz már le végre. Rajevszkij leveti a kabátját. A zakója hajtókáján a Vörös Csillag Érdemrend Igaz is, mosakodni nem akarsz? Nem, még az állomáson... Lesoványodtál, Mityka. Szamárság!... Hogy vannak Európáék? Európáék?... Nincs Európa. Az Eiffel torony meredezik csupán, meg egy darabka Alpok. A maradékot pedig fél kézzel is elintézzük. Ejnye, tán megsértődtál az öreglányra? Felbőszit a mi tősgyökeres, korlátolt és önhitt viszonyulásunk mindenhez, amit nem ismerünk. Enyhén neuraszténiás lettél. Dühit, mert nem te vagy az első... Volna mit tanuljunk tőlük. Mityka, legszívesebben megölnék minden csirkefogót, aki csak a foxtrottot látja és hallja Európában. Németországban voltál? Berlinben, Hamburgban, Drezdában... Az egész ország, mint egy fényesre suvikszolt gépezet, ugy dolgozik. Amikor Königsbergből felszállsz, Németország nyitott óraszerkezethez hasonlóan terül el előtted. Soha el nem halkuló motorzaj , a földalatti vonalak sokaságának dübörgésétől remegő föld - ez igen, ezt érdemes meghallani! Ugye ott világos van a városokban éjszaka is? Néhány utcában egyszerűen lehetetlenség olvasni, olyan fénye van az elektromos áramnak. Vannak házak, amely eket teljesen kivilágitanak. Rajevszkij Mihajlov: Rajevszkij Mihajlov: Raj evszkij Mihajlov : Rajevszkij: Mihajlov: Rajevszkij Olga: Rajevszkij