Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Mihajlov: (örömmel) Ho, ördögfióka... Mindig váratlanul ... Hadd nézzelek* Egymást fürkészik Rajevszkij: Mi van a lábaddal, Mityka? Mihajlov: Semmiség, leestem a szekérről* Tudod, milyenek nalunk az utak*** Nos, lepotyogtam*•« Hát te, mi járatban? Rajevszkij: Rendelkezz velem. Tessék. (Szolgálati levelet vesz elő) Mityka, három évig Németországban voltam. Mihajlov: (olvas) Vagy ugy! Tehát hozzánk? Na, vetkőzz le. Mit állunk itt, mint két hülye?... Olka! A barátom, Olka. Rajevszkij és Olga bemutatkoznak egymásnak Ő,01ka, Pavluska Rajevszkij, a komisszárom. Olga: Tudtam. Rajevszkij: Honnan? Olga: Dmitrij mondta, hogy maga őrült. Rajevszkij: (leveszi a kalapját és mélyen meghajol Mihajlov felé) Köszönöm, Mitya! Megszólal a telefon. Mihajlov felveszi a kagylót, hallgat Olga: Régen jött meg Németországból? Mihajlov: (a kagylóba) Igen... Rajevszkij: Három hete... Mitya nagyon lefogyott és görnyedten tartja magát. Harcias parancsnok volt. Az egész brigádban ő táncolt a legjobban. Mihajlov: (a telefonba) Igen... Olga: Táncolt?... Ő?... Diplomáciai területen dolgozott? Rajevszkij: Nem, tudományos kiküldetésben voltam. Olga: Vagyis professzor? (Mosolyog) Mihajlov: Igen. •. Rajevszkij: Mulatságos, ugye? Mihajlov: (a kagylóba) Egyetértek. (Leteszi a hallgatót)