Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Kirsonról és a Kenyérről

dául Kirson azt követelte tőlem, hogy a RAPP színházi kérdésekről vitázó ülésén elhangzó beszédemben 'leplezzem le' Sztanyiszlavszkij 'módszerének* 'idealista lényegét », és ezzel vessem mag a Művész Szinház 'önrevizlójának' - a RAPP pozicióin álló - aLapjait és kezdetét" - mondja, évekkel később, a színhez LeninHiijja! történt kitüntetése alkalmából a vezető dramaturg, Markov, majd igy folytatja visszaemlékezéseit: -"Kirson természetesen kategorikus elutasítást kapott válaszul* Be ide_ sorolhatjuk még a Gejto vezetésével folytatott és sikertelenül végződő tárgyalásokat is, melyek a RAPP és, a Ipvész Szinház együttműködésének szorosabbá tételét szorgalmazták* (Mihail Szergejevics Gejto a Művész Színháznak 1929 és 1931 között volt igazgatója - UGZs). Ezután történt, hogy megszületett a gondolat a RAPP speciális színházának létrehozásáról, ahová a Művész Szinház fiataljainak legjava, élükön a. színész BataLowal és a rendező Szudakowal, és a tár sulatból még többen átszerződtek volna. Be szerencsére a szinház belső szétbomlasztásának politikája kudarcot vallott." A Kenyér történetéhez tartozik, hogy az ősbemutató nem Moszkvában, hanem Leningrádban volt, a BDT-ben (Bolsoj Dramatyicseszkij Tyeatr, melyet mi Gorkij Szinház néven ismerünk), 1930. november 6-án, Ljuce rendezésében. Tiszay Andor közlése szerint még 1931-ben, állítólagos námej^ közvetítéssel, különböző szakszervezeti csatornákon a darab eljutott Magyarországra is, és a MÉMOSZ színjátszói drámai .revü formájában mutatták be. Sajnos, mind az akkor használt szövegváltozat, mind a német forditás, melynek továbbforditásával a magyar készült, eddigi kutatásaim során nem kerültek elő. Mint ahogy azt is homály fedi, vajon ki és hol őriz írásos vagy nyomtatott emléket erről az előadásról, s hogy a MÉMOSZosok egyes jeleneteket játszottak csak el a drámából, vagy egész estét betöltő produkciót rendeztek belőle. A továbbiakban a krónika egy 1932-es tokiói bemutatót jegyez fel. Ennek a japán előadásnak a visszhangja bő két évvel később jut el a szovjet sajtóba (Tyeatr i dramaturgija Szinház és dráma -, Moszkva 1934« 4* szám). A dán színpadokon megjelenő első szovjet szinmü szintén