Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

általánossá válásukban mégis döntő fontosságú volt előbb a politikai, majd a kultúrpolitikai helyes marxista irányvonal elvesztése. Az Optimista tragédia a visnyevszkiji életmű legjelentősebb darabjai, s mint ilyen, méltán került Trenyov és Lavrenyov emiitett drámái mellé a szovjet klasszikusok sorába. A montázstechnikával, epizódokból épitkező monumentális dráma iskolapéldája az Optimista tragédia. A jelenetek gyors egymásutánja, a pergő dialógusok, a drámai cselekmény folyamatossága, sodró lendülete olvasót és nézőt egyaránt magukkal ragadnak. A matrózok tömege nem alaktalanul gomolygó massza, hanem markáns vonásokkal jellemzett egyéniségekből fokozatosan egészséges közösséggé kovácsolódó harci alakulat. A Komisszár alakja a forradalmi eszme emberformáló hatásának konkrét, pszichológiailag ugyan kevéssé motivált, de rendkivül határozott szinpadi megfogalmazása. Visnyevszkij nem egyenesen jutott el a figura és környezete kapcsolatának ilyetén felrajzolásához. Van a drámának egy második változata, melyben az egész ezred fogságba esik, s a másnap rájuk váró kivégzés előtt, élete utolsó éjszakáján, a fiatal nő megismeri a szerelmet. Visnyevszkij először a világszerte ismert és játszott szinpadi variáció befejezését irta meg, majd ezt egyfajta belső elbizonytalanodás miatt félretette. Elkészült a második változat - igy mutatták be a müvet először Kijevben -, s végül a Moszkvai Kamara Szinház szellemi-művészeti irányitójával, Alekszandr Tairovval folytatott hosszas dramaturgiai munkálatok során előkerült az asztalfiókból a közismert finálé. Az alkotó és alkotás dialektikus kölcsönhatásának ez a "vargabetűje" ékes bizonyitéka annak, hogy a szocialista realizmus, mint a művészi ábrázolás módszere, rugalmas és dialektikus. Voltak kortárs kritikusok, akik - mint például Szergej Amagl

obeli is^ a Szovjet drámairodalom cimü kötetben közzétett Vszevolod Visnyevszkij tanulmány iró ja - kompromisszumként könyvelték el a hősi, monumentális dráma zászlóvivője részéről az intim, érzelmi cselekményszálak 1 átesését egy patetikus hangvételű műben. Tévedtek. Akik sem az Optimista tra-