Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

ják meg hőseik mikrokörnyezetét, melyből gyakran teljesen kirekesztődik a konkrét háttér, vagy annak netán meglévő ábrázolása túlságosan vázlatos* A mindenáron való klasszicizálás elveihez dogmatikusan ragaszkodó drámairók, szerencsére, müveikben kevésbé merevek, mint előregyártott teóriáikban* Kirson például nagy előszeretettel alkalmazza az epizodikus jelenetépitkezést - Búgnak a sinek (Relszi gugyat), A szelek városa (Górod vetrov), Kenyér 4

Hieb) -, Afinogenov pedig szükségét érzi legalább a közvetlen környezet, mint társadalmi háttér kibontásának, motivációs megrajzolásának - Peleien (Sztrah), Hazugság (Lozs), A szovjet dráma fejlődésének másik irányát az epizódokból szerkesztett, dokumentum-hitelességű szinpadi müvek sorsának alakulásában követhetjük nyomon* Ebben a műfajban BillBel ocerkovszkij és Vszevolod Ivanov nyomdokait látszik követni a forradalom és polgárháború epizódjait feldolgozó Vszevolod Visnyevszkij• Végigharcolva a polgárháborút, részben saját feljegyzéseiből, részben pedig tényleges dokumentumokból meritve müvei témáját. Dokumentumokra, de már a szocialista társadalom felépítése első éveinek dokumentumaira támaszkodik Nyikolaj Pogogyin dramaturgiája. Hőse a munkás-tömeg, élményanyagát mint a Pravda riportere gyűjti, a szó szoros értelmében "az életből merit". A pszichológiát mindketten a tömegek - katona- vagy munkás tömegek - mozgásaként értelmezik, eleinte szinte egyáltalán nem ruházzák fel hőseiket egyéni vonásokkal, ezzel is hangsúlyozván a kollektiva egységét.Sodró lendületű jelenetekben, gyakori helyszinváltásokkal érzékeltetik az események véletlenszerűségét, a történelem spontán alakulásának egyéniséget maga alá gyűrő erejét. A monumentális dramaturgia magukgyártotta terminus technicusaihoz nem kevésbé dogmatikusan ragaszkodnak, mint a lélektani dráma képviselői. A drámairól gyakorlat azonban az ő esetükben is erősebbnek bizonyul a teóriáknál. Igaz, véleményünk szerint Visnyevszkij továbbfejlődését éppen az elvont elméleti tézisekhez való ragaszkodása akadályozza, de a húszas évek végén irt Első lovashadsereg (Pervaja konnaja) után a Döntő csapás