Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

és a gyilkos gúny, a könnyes-megható lira és a könnyekig kacagtató komikum utánozhatatlan elegye abulgakovi dráma. Egyes jelenetek csehovi hangütése - mely leginkább másik szinpadi müvében, A Turbin család napjaib

an jutott fontos szerephez és az anekdotikus irói attitűd a legkeserűbb pillanatokban is megteremtik a játék groteszk kettősségét. Az álomképek laza szerkezete Shakespeare-t idézi, a csehovi liraiságból ironikus és hangos, sőt: harsány felütések lesznek, de jelen van a gogoli fantasztikum és az abszurd irrealitás is. A "játék a játékban "-helyzetek igen sok Bulgakov-müben ismétlődnek - Bibőrsziget (Bogrovij osztrov), Boldogság, vagy Rein mérnök álma (Szcsasztye, ili szon inzsenyera Reina), Iván,a rettentő (Ivan Vasziljevics), Álszentek összeesküvése - Molière (Zagovor szvjatos - Molière) -, lehetőséget teremtve a commedia deli • ártótól a klasszicizál ás on át az álmodernkedésig a színjátszás megannyi fajtájának, a színházművészet korszakainak kacagtató s egyben elgondolkodtató megidézésére. Túlzás nélkül állithatjuk, hogy a bulgakovi dramaturgia a szovjet dráma legeredetibb hajtása, bár egyben a legösszetettebb is. A húszas évek szovjet irodalmi életében a Proletkult helyét és szerepét egy uj művészeti-irodalmi szervezet, a RAPP (Rosszijszkaja asszociacija proletarszkih piszatyelej) veszi át. A drámairodalom további alakulását - hasonlóan az irodalmi élet egészéhez - ez a csoport kivánta meghatározni. A húszas évek szovjet művészeti életében jelentkező irodalmi csoportosulások többségére jellemző volt a kizárólagosság igénye. A RAPP szinpadi szerzőket tömörítő szekciójának két vezéralakja a klasszikus architektonika, a csehovi-ibseni zárt drámai rendszer zászlóvivői. Afinogenov és Kirson voltak. Rendkívül érdekes, hogy elveik azonossága egymástól mennyire különböző alkotói módszerek utján realizálódott. Mindketten a dolgozó ember, a munka hőse központi alakjában látták megtestesülni a NEP-korszak hős-ideálját. Mindketten annak igazolására törekedtek, hogy az egyes ember világának fénytörésében mutassák meg a kollektiva erejét. Igen erőteljesen tipizálnak, hangsúlyozva a belső történéseket. Aprólékos gonddal rajzol-