Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

cikkek, tanulmányok és irodalmi alkotások tükrében mutatja bei^ Bakcsi György Forradalmak, háborúk « irodalom cimü, az orosz és szovjet-orosz irodalom történetét 1890-től a hetvenes évek közepéig feldolgozó könyvének második fejezetéhez irt bevezetőjében tárgyalja igen részletesen a húszas évek irodalmának útkereséseit.

8 Anatolij Vaaziljevica Lanacsarszkij, mint népbiztos, mint alkotó irodalmár, filozófus és esztéta megkísérli a proletárdiktatúra és proletárkultura lenini elveinek és a gyakorlat módszereinek megfogalmazását, összehangolását általában, igy a színházművészet és drámairodalom területén is. "Vissza Osztrovszkijhoz! " - hirdeti, s ez a szó igazi értelmében anynyit tesz: vissza az emberhez, az érzelmek és a lélek etikus, művészi ábrázolásához. így ir erről: ft

A művészet a valóságnak semmiképpen sem puszta tükrözése. Helytelen az a nézet is, hogy nem más, mint a valóság tükrözése a művészi egyéniség prizmáján keresztül, mely maga is meghatározott társadalmi körülmények terméke. Nem, az iró néha tudatosan, de néha önkéntelenül is, mint eszmék hirdetője is s ikra száll. Megteheti ezt lirai eszközökkel, vagyis ugy, hogy közvetlenül kifejezi saját gondolatait és érzéseit, s megteheti epikus vagy drámai eszközökkel is, vagyis ugy, hogy látszólag a valóság objektiv tükörképét teremti meg, s a tények önmagukért beszélnek, azonban a tények kiválogatása még ez esetben is bizonyos következtetések levonására serkenti az olvasót. A művészet .tehát társadalmi erő. A művészet a propaganda nagyhatású fegyvere. Ebből a szempontból a művész a társadalmi élet minden részében erőt jelent, mely résztvesz az osztályharcban. .. A művészet társadalmi ereje és etikája tehát csak együtt eredményezhetik a kivánt hatást. A klasszikusokat mozgősitő erővel újrafogalmazó és a tömegek spontán reakcióiból építkező uj szovjet dráma előtt, mint feladat, az egyéni és társadalmi morál egybeesésének művészi ábrázolása állt. Az agitációs népszínház nagyon kevés Írásos dokumentumot hagyott maga után, hisz ereje éppen az élet dokumentum-szerű ujraéléséban, uj raj átázásában rejlett, s ez megkövetelte a rögtönzést, a szövegváltozatokat vagy ép-