Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
pen a szövegnélküliséget. Ezekben az években a drámai műfajokban a hivatásos irodalmárok tolla alól kikerülő színpadra vagy kollektiv játékra szánt müvek csak az irányt jelzik, helyesebben az irányokat, melyek felé a műfaj képviselői tapogatóznak, a szinház szakemberei lehetőségeik határait tágítják. A kibontakozást megkönnyíti, hogy a költészet után magára talál az orosz próza is. Szejfullina, Vszevolod Iváhóv,^Gladkov, Szerafimovlcs, Furmanov és "^abel mind-mind megannyi formai és stiláris irodalmi űjitás létrehozói. A prózában jelenik meg e•Eős'zör központi figuraként az uj hős ÍSÍ a szabad alkotó tevó"fce^ség körülményeinek "megteremtője és kiaknázó ja, az ember, a•kit az értelmes munka tesz igazán emberré. 1921-ben a Vesztnyik tyeatra hasábjain még joggal tehette fel a kérdést a Kommunista dráma stúdióján ak /Masztyerszkaja kommunyisztyicseszkoj drami/ vezetősége: "A munka hőse ma még kellőképpen egyáltalán nem értékelt szinházi téma... Vajon nem a legggazdagabb drámai alapanyag-e művészien felmutatni, hogy az élet tragikus kiegyenlitetlensége, a mindennapok ridegsége és szürkesége oly egyszerűen és könnyen legyürhetők a kitartó és jól megszervezett munkával, a barátság rohamaira egyesült emberiség összefogásával?"" 1 * 0 A kérdés nem sokáig maradt megválaszolatlan. 1924-től követhetjük figyelemmel az orosz színpadon a forradalom hőseinek megjelenését. Eleinte regények lapjairól lépnek a nézők elé, mint Virinyeja Szejfullina Asszonysors ának hősnője, vagy mint ffi&m&hov ' Csapa ri ev j e ; majd izzig-vérig szinpadi müvek hőseiként. Bill-^elÔcerkovszkij Visszhang (Echo) , Kormányt balra! (Levő ruljaí) és Viharos szél v! s 'fc rom ) c i mü színdarabjai; a 14-69es páncélvonat az azonos cimü elbeszélés Írójának, Vszevolod Ivanovnak saját dramatizálásában; az eddig szintén novellistaként ismert Konsztantyin Trenyov Pugacsov-világ Pugacsovscsina és Ljubov Jarova ja cimü drámái, és az ugyancsak kisregényekkel jelentkező Borisz Lavrenyov legjelentősebb szinpadi müve, a Leszámolás (Razlom) jelzik a szovjet dráma utjának kezdeteit a század húszas éveinek derekán. A Viharos szél és a 14-69-es páncélvonat szerzői 'egymás-
