Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

orosz néző jobban kedveli, mint a kacifántos bohózatot, amely után üres sziwel távozik a színházból. Älüsordarabjaink ~ lényegét ösztönösen felfogta az uj néző* (...) Ezek érdekes előadások voltak, mert sok mindenre megtanítottak bennünket, s megéreztették velünk a nézőtér teljesen uj légkörét* Megértettük, hogy ezek az emberek nem szórakozás végett jönnek a színházba, hanem azért, hogy tanuljanak."^ Az uj minőségű néző- és játszó tömeg megjelenése a színházban uj dramaturgiát provokál* A polgárháború néhány esztendeje alatt azonban a népünnepélyek, tömegdrámák műfaja kifáradt, fokozatosan veszitett agitációs erejéből, megmerevedett a plakátszerüségben. A legszélesebb néptömegek művelődésében a vezető szerepet a Proletkult szervezetei töltötték se. A húszas évek elejére a kultúra és politika összekapcsolása dogmává silányult, és a kezdetben helyes nézeteket valló mozgalom mechanikus értelmezgetésbe, végrehajtásba süppedt. Nem a jelen tanulmány feladata annak elemzése, vajon mikor, miként kerültek ellentétbe egymással az eszmék és a megvalósulási folyamatok, hol és hogyan tévedtek zsákutcába a proletkultos igehirdetők, mikor bicsaklottak meg a gondolatok, s váltak ellentmondásossá a művészi formák belső tartalmukkal. Lenin elsőkent figyel fel a veszélyre: a Proletkult meghirdette eszmék a a proletárszervezetek, köztük különösen a kulturális munkát végzők izolálódására, a dolgozó tömegektől történő elszakadására. Ezért születik meg 192o-ban a határozat A proletárkultúráról. A mozgalom többszöri átszervezése - előbb az 192o-as, majd az 1925-ös párthatározat után - csak átmenetileg oldja meg a helyzetet, nem akadályozza meg a teória—gyártók és az alkotók egyre merevebb szétválását, a politikai elméletek elvontságából és a művészet gyakorlatából fakadó ellentmondások felszínre kerülését, fokozatos térhódításukat. A folyamat során a Proletkult égisze alatt születő uj és egyre ujabb művészeti irányzatok összecsapásairól, önálló irodalmi csoportosulások nézeteltéréseiről Írásunkban nem áll módunkban részletesen beszámolni. A szocialista realizmus cimü kétkötetes kiadvány az egymástól eltérő ós egymással vitatkozó irodalmi és kultúrpolitikai álláspontokat