Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

A tömegdráma, az irodalmi montázs, a történelmi élőképek, népünnepélyek és megrendezett demonstráoiók - pl. A Téli Palota elfoglalása

. A Kommün halála* Játék a III. Internacio- náléról

. A felszabadított munka misztériuma

. Pantomim a Hagy Porradalomról s

tb. - egyszerre több feladatot láttak el. Agitációs erejük a dokumentumok mindenki által tudott és ismert, gyakran végigélt realitásán alapult, ám az az erő meghatványozódott az egyes embernek a tömegjátékban önként felvállalt és eljátszott szerepének érzelmi-iadulati töltésével. /A népünnepélyekről részletesen A felszabadított munka misztériu ma librettójának fordításához kapcsolódó tanulmányunkban szólunk./ Jevgenyij Vahtangov a következőket jegyzi fel naplójába 1918-ban: "Most villant át a fejemen egy ötlet: jó lenne, ha egy olyan darabot ima valaki, amelyben nincsenek megnevezett szerepek. Minden felvonásban a tömeg az egyedüli főszereplő. Lázadás. Megrohamozzák a barrikádokat. Hatalmukba kerítik. Ujjongás. Temetik az elesetteket. Mindenki a világszabadság dalát énekli*"

3 Ha pusztán a naplóbejegyzés keltezéséből indulunk ki, feltételezhetjük, hogy a Forradalom első évfordulóján Moszkvában bemutatott A Nagy Porradalom pantomimja (Pantomima Velikoj revol jucii) cimü történelmi törne g játéknak nézője, vagy előkészületeinek közvetett ismerője volt Vahtangov. Amit azonban ő lát, az a szinházi keretek és formák közt eljátszott népünnepély, vagyis egy olyan szinházi előadás, melyben a színpadi és nézőtéri "tömeg" egységes egésszé szerveződik. Amiről Vahtangov álmodozik, azt 1919-ben egy gruz rendező uj színdarab nélkül valósítja meg A hős falu - Puente Ovejuna cimü Lope de Vega dráma segítségével. Konsztantyin Mardzsanisvili (Mardzsanov) Kijevi rendezésében nem szerepeltetett nagy statisztéria-törne

get a színpadon, ám az előadás hangvétele, forradalmi izzása megmozgatta a tömegeket - a nézőtéren. A rendezői elképzelés az volt, hogy "miután a színészek a rivaldához érnek, a nézők induljanak a frontraí" A kortárs kritikus vallomásából tudjuk, hogy az elképzelés maradéktalanul megvalósult: "Az előadás fináléjában, mikor a