Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

/Achille/ az misses ajándékaival hozott fegyverekhez megy/ a nehéz pajzs tisztes viseletéhez térj vissza meggyávult kar: /

karjára fűzi a pajzsot/ ebben a kézben villogjon a vas: /

kardot ragad/ Óh, kezdek újra magamra ismerni*•• /II. felv. 8. jel./ Máskor a szereplő szavaival leírja a szint vagy azért, hogy meghatározza a későbbi szinrevitelek lebonyolítását: pl. Olinto hosszú jelenete a Derne

trioban, ahol bemutatja Cleonice királynő kezére pályázó keleti hercegek ragyogó pompáját, vagy azért, hogy teljessé tegye magát a szinrevitelt, mint az Ariadno in Siria/

Hadrianusz Szíriában/ cimü drámában, ahol Osroa hivja társait, hogy csodálják meg a tüz pusztító hatását, amit ő gyújtott a császár palotájában: "Oh, come scorre L'appreso incendio, e quanti al cielo innalza Globi di fumo e di faville!" /Óh, hogy terjed a felgyújtott tüz és egész az égig felér füst- és szikra-gomolyokban!/ /I. felv. 12. jel./ A XVII. század színpadtechnikai traktátusaiből tudjuk, milyen csodálatos mesterfogásokra voltak képesek a színházi mérnökök/

2

*^ és tudjuk, milyen veszélyeknek voltak kitéve a színészek, hiszen a színpadon takarékoskodás nélkül gyújtottak igazi tüzet alkohol és olaj felhasználásával. Ugy gondolom, hogy ez olyan eset, amelyben Metastasio logocentrizmusa nemcsak megszabja és meghatározza a dráma előadását, hanem /26/ dinamikus lendületet ad is neki. ' Természetesen Metastasio követi a színházi hagyományokat a bemutatott és az ahhoz hasonló helyzetekben, de elődei és