Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
kápráztatásra való törekvést. Pontosabb viszont, hogy a szerző színházi ember volt, tehát a legbonyolultabb és legkomplexebb kérdések, igy a valószerűség problémája is foglalkoztatták. Biztos érzékét a közönséggel és annak reakcióival való bizalmas viszonyának köszönhette. Elfogadhatónak tartotta a merész csodákat, amelyeket a fejlett szinpadi technika tett lehetővé, de fontosnak tartotta, hogy a zenés mü valószerű, a háttér pedig a hős szereplőkhöz illő legyen. Perrucci a továbbiakban még szélsőségesebb megállapításokra jut: elveti a valószerüségre való gyenge törekvést, hogy határozottan hirdesse a szórakozás jogát: "Én nem zárnám ki a színházakból ezeket a szép különlegességeket /varázslathoz hasonlítja a látványos átváltozásokat/, mert a köz érdekében születtek és bámulatba ejtik magát a bámulatot; sőt, a Természetet helyettesítő művészet nap mint nap olyat hoz létre, hogy a sok különlegességre azt mondhatjuk, hogy szebb mint maga a természet...és ha köztudomású, hogy szórakoztatnak, tetszet en és beválnak, alkalmazni kell őket mindenütt. Mivel nem vagyunk csalhatatlanok, jobb sokakkal együtt tévedésben lenni, mint a kiválasztottak szük körében tökéletesnek maradni.»/5/ Tehát, az az érdeme a zenés műnek, hogy mind a látás, mind a hallás útján gyönyörködtet. Kisebb dicsőség és tisztelet illeti hát a költőt, mint a "Zenészeket, Építészeket és Táncosokat"; ezen Perrucci nem botránkozik f meg, sőt: "nem kevés dicsőség, hogy ennyi technikai újitást találtak ki lehetőséget adva a művészetnek, hogy éljen velük; különféle metrumokkal és versekkel növelhetik az áriák változatosságát, sőt még a bonyodalmat is énekben oldhatják fel úgy, hogy elkápráztassák a fület harmóniával, s egybenkielégitsék a lelkek kiván/6/ csiságát is." ' Perrucci szerint az irodalmárok szerepe másodlagos, mondhatnánk szolgai , mert csupán az a feladatuk, hogy "becsomagolják" a cselekményt úgy, hogy egyrészt lehető*vé tegyék és elősegítsék a bámulatbaejtés megvalósítását a színpadon, másrészt, pedig, hogy a zenés előadásra legalkalmasabb formába öntsék a nyelvezetet. A nápolyi környezet, ahol ezek a színházi tapasztalatok
