Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
helyzetét a többi művésszel való versengésben. Ezt a hátrányos helyzetet még társadalmi szempontok is nehezítették:a költőt, aki racionális eszközzel dolgozik, azzal a verbális nyelvvel, teljes joggal megillette az értelmiséginek kijáró cim és tisztelet, az építészeket, festőket, zeneszerzőket és zenészeket viszont mesterembereknek tartották, kisebb becsben álltak a melodráma szinpadán, mint a költő vagy vetélytársai. A vita két elemből állt, amit Metastasio finoman megvilágít: az egyik a költészet felsőbbrendűségének visszakövetelése szemben "minden alsóbbrendű művészettel, aminek rendelte/3/ tése, hogy az igazi poézis kibontakozását elősegítse" J , a másik erkölcsi vonatkozású és kiemeli - a többi kifejezési formával szembeállítva - a költészet ama minőségét és képességét, hogy nemcsak az érzékekhez, hanem az észhez és a szívhez is szól. Igazán égető a zenés mü fölötti vita az olasz kultúra egészét tekintve, s nemcsak érdekes, hanem szórakoztató is ez a kérdés, mert igen hevesen zajlott és nem volt híján a durvaságnak sem. Két egymással szemben álló erőt különböztethetünk meg: az egyik oldalon a színházi emberek és irodalmárok állnak, akik tudatában vannak az előadás valóságtartalmának, józanul pragmatikusan beszélnek róla és dicsérik, nemcsak helyeslik, a melodráma színpadának felséges pompáját: "Tehát, a mostanában irt vagy felújított zenés müvek, mert több van bennük a puszta tragédiánál, megérdemlik a legbájosabb és legszebb kolonnád, szoba, terem, előaszoba, gazdag galéria, felséges város, tengerkép és más díszleteket, s ebbe kell belehelyezni a csázsárokat, királyokat, hercegeket és minden szereplőt, akik drámai és nem komikai anyagot mutatnak be ... ha Istenségek is szerepelnek, szükségszerűen magasztos és csodálatos vedutákkal kell kisérni őket; minél felségesebb a Szinház és minél különlegesebb a veduta, annál jobban közelit a valósághoz és megadja a kulcsot a kivánt élvezethez... "^ 4 ^ Perrucci 1699-ben publikálta Dell* arte rappresentativa premeditata ed all* improwiso /A leirt és a rögtönzött színművé szetről/ cimü traktusát, melyből kiderül, hogy a barokk tapasztalat helyeselte is a nyilvánvaló hedonizmust és az el-
