Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Metastasio szinmüirói pályafutása végén az egyik legfontosabb költői hitvallásában, ami egyben zárómérlegelése szinmüirói munkásságra elkötelezett életének, leirja az operaszínházát célozva annak konfliktusaira: "Nagyon nehéz vállalkozás a dráma előadása, mert együtt van benne az összes szépművészet, s ahhoz, hogy a legnagyobb sikert tudjuk elérni, ki kell választanunk egy diktátort." Igazi harc folyt a színpadon, ahol egymás fölé igyekeztek kerülni a szépmüvészetek

. amik nem csendültek össze, ahogy az iró szerette volna, nem volt köztük összhang, hanem éles ellentét. A barokk szinház ismerte az új szecenográfia technikai lehetőségeit, amelyek Itáliából kiindulva elterjedtek Európa udvaraiban és hatékonyan hozzájárultak a melodráma és ennek következtében - a virtuóz ének és hangszeres zenei kiséret sikeréhez. Nem feledkezhetünk meg a tánc kecsességérol, a jelmezek pompájáról, egy olyan előadási műfaj varázsos ragyogásáról, ami azonnal hódított, mert igen alkalmasnak találták arra, hogy fényesen ós elbájolón dicsőítse a hercegek dicsőségét a látás és a hallás érzetén keresztül. Az előadás ünnepi funkciót töltött be, a hercegi házak sajátosan kiemelt funkcionális szerepet tulajdonítottak neki; a költő éppen ebben a gazdagságban látta a posteriori az egyik legkérdésesebb pontot a sok közül, amik igazi vitát indítottak meg a melodráma körül: "Ön tudja, hogy hosszú és fájdalmas tapasztalatok útján kénytelen vagyok felismerni, hogy milyen nehéz küzdelmet kell megvívnia a versnek, versenyeznie kell a fényűzéssel és a fényes királyi pompa ragyogásával, amik az ünnepi előadások legfőbb tárgyai, s a népet a szem gyönyöreivel bűvölik el, amire mindenki fogékony, s elvonják a figyelmet a költőről, akinek pedig szüksége van rá, hogy az észre és a szívre tudjon hatni.,!• ^ Későbbi levélből idéztünk, ami hasonlóképpen jelentős, mert megerősíti a költőnek hátrányos