Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Nyerges László: Kazinczy drámafordításai Metastasiótól
nyelvű Metastasio-emléknek • Ezekután nem véletlen, hogy Metastasio a későbbiekben Erdélyből került az országos, szinházi programba. Csaknem ugyanebben az időszakban, báró Patachich Ádám nagyváradi püspök, a római Arcadia Akadémia tagja, udvarában opera-szinházat hozott létre és művészeti vezetésével az olaszos kultúrájú, német zeneszerzőt, Kari Ditters von Dittersdordot bizta meg, aki - Bayer József adata szerint Metastasio útbaigazítására oratorikus müveket komponált. Patachich latin forditásiának felhasználásával készített zenét Metastasio Isacco. figura del Redentore cimü oratóriumához, melynek előadására ünnepi alkalommal, a püspök nevenapján került először sor. Itt érdemes megemlíteni, hogy a XVIII. századi Magyarországon gyakoriak voltak a rendkívüli játszási alkalmak. Kialakult az a szokás, - és ez különösen Erdélyre érvényes, hogy az uralkodói, kormányzói család ünnepeit szinielőadással köszöntik, hogy a mecénás tiszteletére operaelőadást rendeznek. Pormai eleganciájuk, a hősi és erkölcsileg emelkedett témájuk Metastasio müveit különösen alkalmassá tették arra, hogy az ilyen nagy ünnep fényét emeljék. Ha vizsgálni akarjuk, hogyan járult hozzá Kazinczy Metastasio drámáinak magyarországi negismertetéséhez, néhány szóval méltatnunk kell a színházművészet kibontakozásában betöltött szerepét. A XVIII. század kilencvenes éveinek biztató, erjedéssel teli légkörében Kazinczy felismerte, melyik az a műfaj, melynek müvelésére szükségünk van, és amelynek hatására erősödhet a nemzeti érzés. Mivel a színészet megteremtésében látta a hazai nyelv fejlesztése és terjesztése, valamint a nemzeti érzés felébresztésének hathatós eszközét, ezért minden figyelmét a drámára fordította. A kilencvenes évek elején, Külföldi Játékszíne kiadásával az angol, német, francia és olasz szerzők olyan müveit akarta jó fordításokban megismertetni, melyek stilisztikai mintául szolgálhattak. Porditási programjának alapja az az elve, miszerint le kell mondanunk arról, hogy a magunk erejéből alkossunk remekmüveket, ezzel