Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Nyerges László: Kazinczy drámafordításai Metastasiótól

Metastasio drámáinak magyarországi, szinpadi jelenléte mintegy évszázadnyi időt ölel át: 1741-től 1841-ig tanúsítják adatok Metastasio-drámák előadását, a különböző tipusú, magyarországi színházakban. Az emiitett időszakban számos reform valósult meg, melyek közül számunkra a kulturális művészeti élet reformjai érdekesek, mivel azok Metastasio drámáinak magyarországi sorsával szoros összefüggésben állnak. Röviden érdemes itt utalni arra, hogy milyen úton-módon jutottak Metastasio drámai müvei Magyarországra. Mindenekelőtt említeni kell az iskolai színjátszás részére készített, latin vagy magyar nyelvű feldolgozásokat, fordításokat. Metastasio népszerűsége különösen a jezsuiták iskoláiban azzal magyarázható, hogy drámái igen alkalmasak voltak az ifjúság erkölcsi-etikai nevelésére, a retorika és a latin nyelv gyakorlására. Az iskolaszinházi előadások jelentőségét fokozta, hogy a korábbi, képzési formákhoz képest, az iskola a modern szerzők darabjainak szinpadi bemutatásával nevelő munkáját korszerűsítette, egyben a személyes élmény ereje segítségével eredményesebbé tette. Az egyházi körök Metastasio drámáit becsben tartották, amit jól mutat az a tény, hogy egy p

1818-ban, a színjátszás szerepéről folytatott vitában, Török Damascén, minorita szerzetes, aki a színházzal szemben általában ellenséges indulatokkal viseltetett, Metastasio drámáit, mint példás darabokat ajánlotta a közvélemény figyelmébe. A szinház nevelő szerepét hangsúlyozza Kazinczy, amikor az Ozmondok előszavában a születendő magyar színjátszásról igy nyilatkozik: "Ha illy darabokat fognak játszani a* Sehyek, a' Varsányiak, kétszeres örvendezéssel örvendenek Hazámnak;/...;/ mert Theátrumunk nem tsak Nyelvünket fogja gyarapítani,