Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

/••.Ennyire nem tud megváltozni a lelek,/ Cod, Bartakovics: Adeo se mut

are derepente humánus ne

quit animus. /Hirtelen ennyire változni nem képes az emberi lélek./ Gyulafehérvári névtelen: Ez a szeles változás tsak a holdat, és a tornyos paloták tetején jddzó vitorlákot illeti, nem fér egy emberséges emberhez. Illei: Ez a szeles változás az holdat, és a tornyokon játszó vitorlákot illeti: nem fér egy emberséges emberhez. Végül, Titus - a bosszú és a kegyelem között ingadozva - igy szól a III. felvonás 7« jelenetében: Metastasio: •••che Tito alfine Era l'offeso; e che le proprie offese, Senza ingiuria del giusto, Ben poteva obbliar.•• /•••végülis, Titot bántották meg; és sérelmeit jól megtorolhatná az igazság megsértése nélkül.••/ Cod. Bartakovics: Denique saevus fuisse Titus, potuisse utique citra aequatis dispendium pro prias abdicare iniurias... /Végülis, Titus volt dühös, elutasíthatta volna sérelmét a méltányosság vesztesége nélkül.../