Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

az olasz szöveget, mert feltűnően ragaszkodik annak csiszoltságához; viszont, nagyon jelentős, hogy a magyar fordításokhoz képest néhány kisebb változtatást vagy eltérést mutat, 2/ A névtelen forditás legjellemzőbb jegyei a következők: elszakad az eredetitől, megnyújtja és kibőviti a szöveget, a népieskedő nyelvezet és a képek bevezetésével csökkenti a recitativo stilisztikai hatását; szinte szembeszegül a latin forditás megoldásaival. 3/ Illei fordításában határozottan felismerhető a latin csiszolt stilusához való ragaszkodás szándéka, de még nem a művészi igény a meghatározó, mert követi a névtelen fordítást a nevelő célzat kihangsúlyozásáb

an és a népieskedő tónus használatában. Számos példát sorolhatnánk fel ennek bizonyítására, de nézzük a legjelentősebbeket. I. felvonás 1. jelenet: Metastasio: No, non merit 1, ingrato, L* onor deli* ire mie. /Nem, nem érdemled meg, hálátlan, haragom tisztjét./ G od• Bartakovic s : Non ingrate! non es dignus, quem ira nobilitet mea. /Nem háládatlan! Nem vagy méltó, hogy haragom nemessé tegyen./ Gyulafehérvári névtelen: Nem háládatlan, nem,nem vagy méltó, kit haragom ditsőitsen; nem mind barátod, aki mosolygó szemmel hunyorít reád. Illei: Nem háládatlan nem, nem vagy érdemes, kit haragom ditsőitsen.