Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

eget látok körös-körül; és ki tudja, mennyi nyilat eresztenek keblembe./ A fordító ezeknek a kifejezéseknek általánosságát az érzékletes valóságra finoman érzékeny prózában oldja fel: ...mert jovait osztya érdemtelenekre, mivel több részt mér a herékre, hogy se a ménekre. Im vagy boldogit, avagy annyira szerentséltet, mig lába alá nem nyom. Most dühös tündérségeknek én vagyok tárgya, már-is fejem felett a zugo felhőknek hallom roppogását. Természetesen nem állithatjuk, hogy az Adolfo Hassehoz irt idézett Metastasio-levélben körvonalazott elvek könnyen felismerhetők a magyar Regoló

ban. A klasszikus téma a magyarban szinte csak ürügyként mutatkozik, hiszen szembeállítja a népi tónus józan bölcsességét a római erény elegáns kimértségével. Ez az eltérő tolmácsolás talán a Metastasio-szöveg meg-nem-értésén alapul? Nem, illetve nem csak. Durva az áriák átdolgozása, mert a magyar próza megvetendőnek tartotta. Stilisztikai megnemesitésről van itt szó, ami elkerülhetetlen nyelvi nehézségekkel párosul. Egyébként, a tanitó pragmatizmus - a Metastasio-üzenet megerősítésével - a recitativóban is érvényesül. Bizonyos a kompromisszum költészet és kultúra, stilus és nyelvi megvalósítás között. Mégis nagy érdeme ennek a megoldásaiban kissé bizarr fordításnak, hogy magyar nyelven tett hozzáférhetővé egy európai sikerű kortárs' müvet. 2. A Clemenza dl Tito /

Titus kegyelmessége/

fordításai God. Bartakovics, Pol. Hung. 2789. és T11G±J

Q

/ Illei János Glemenza di Tito forditása jelzi annak a stilusfinomodási folyamatnak második szakaszát, amely Metastasio művészetének magyarországi sikerén belül valósul meg. Ezt a forditást - jellegzetességei miatt - nem elemezhetjük sem a korábban készült forditásokból, sem a történeti—kultú-