Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
a gépies érzelmekre, de nem utasítják el az értéket. Végül, már megtörtént ez a kellemetlenség, ez a tűrhetetlen túlzás /..•,/ de azt fogja eredményezni, hogy ez a menekülő szolga hamarosan aláveti magát annak a szabályozónak, ami ilyen széppé tudja őt tenni /...//Levél F.G.Chastellux-hoz 1765. július 15-1 dátummal; IV; kötet 398-99. oldal/ A levél tanúság értékű Metastasio reformtörekvéseire^ ós gyakorlatára, de a tartós konfliktushelyzetre vonatkozóan is, ami a költészet és a zene között alakul ki a melodráma színpadán: tehát, a költő munkájának, hogy elfojtsa a másik művészet ambiciózus nekilendülését hosszantartónak kellett lennie; megerősítenek ebben a modern zenélés! módok ellen több levélben felsorakoztatott érvek sokasága. A zenélés! mód kifejezés pedig hűen tükrözi a drámaíró izgatott és aggódással teli lelkiállapotát. A mód szóval illette a zenei stílusok fejlődését, és ezzel burkoltan kicsinyítette értékét, de az episztoláriumban a csípős ismételgetés és hangsúlyozás tanúsítják a "konkurrens" művészet kitartó és aggodalomra okot adó életerejét. Metastasio tervében ós drámairól gyakorlatában a költészet feladata volt erősen jellemzett elemeket nyújtani a zenének, sőt, "szinte" meghatározni azokat a megoldásokat, amiket a zeneszerzőknek és énekeseknek feldolgozniuk és követniük kellett; és különösen az áriák chiaro-scuro megoldásaiban kellett a költőknek engedelmeskedniük, mert azt - a jelentós oldaláról közelítve - nagy ügyességgel igyekezett előkészíteni a valószerüenk ható naturalizálási folyamat segítségével. Már a Didone abband onata /Az elhagyott Dido/ cimü drámában is megfigyelhetjük a költő alkotóművész! képességeit: tudatosan alkalmazza a kiazmust a szereplők első és utolsó áriáiban, és úgy oldja meg a hangi ós ritmikai szerkesztést, hogy megpróbál /nem hagyhatjuk figyelmen kivül a tevékenység kifejezetten önkéntes jellegét/ rávezetni a zenei megoldásokra. Enea, kétségektől gyötörve, szaggatottan beszél, s a megszakítások konok használata megszabja a kiejtést, de ezen keresztül a zenét is:
