Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

"Dovrei.•

.ma no..« L

,

amore...Oh Dio! la fé... Ah! che parlar non so: Spiegalo tu per me." /Kellene...de nem... A szerelem...Óh, Istenem! Szerettem... Óh, nem is tudok beszélni: Magyarázd meg te helyettem./ /I. felv. 2. jel./ Az utolsó jelenetben - tökéletes szimmetrikus megoldást látunk - a királynőnek, aki sokkal inkább azért van elkeseredve, mert elhagyta a szeretője, mint birodalmának romlása miatt, az előzőhöz hasonló áriát kell előadnia szinte parlando módon: "Vado... Ma dove? Oh Dio! Resto... Ma poi... Che fo? Dunque morir dovro Senza trovar pietà?" /Megyek. • • De hova? Óh, Istenem! Maradok.. És aztán... Mit tegyek? Tehát könyörület nélkül Kell meghalnom?/ Később mindkét szereplőnek van olyan áriája, amit győzelminek nevezhetünk mind jelentésük, mind hangi és ritmikai jellemzőik miatt. Ezeket dúrban és allegro ritmusban kellett megzenésíteni, -^zek az áriák alkalmasak voltak a szereplők szélsőséges lelkiállapotának kifejezésére. Didone fenyegető nyolctagú áriát énekel: "Son regina e sono amante E l'impero io sola voglio Del mio soglio e del mio cor, Darmi legge invan prétende Chi l'arbitrio a me contende Delia gloria e dell*amor."