Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Király Erzsébet: Az olasz melodráma és hatása a magyar kultúrában. Metastasio: dráma és libretto. (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Metastasio magyarországi jelenléte és elterjedése az egyes korszakokban különböző társadalmi rétegekhez és intézményekhez kötődik; ez egyben a metastaslői szövegek kiválasztását, az azt meghatározó különbségeket is meghatározza. A müvek elterjedése és befogadása mindkét úton megvalósul: a színpadon való bemutatás és az olvasmány révén egyaránt. A színpadi megjelenítés, zenei elemmel együtt vagy anélkül, először iskolai környezetben valósul meg; ugyanebben az idői szakban, vagyis a XVIII. század közepétől fogva, olasz és német társulatok is fellépnek, de a század utolsó két évtizede előtti adatok gyérek és bizonytalanok, mind magukat a társulatokat, mind repertoárjukat illetően. Mindenképpen elmondható, hogy ekkor még elszigetelt jelenségnek számítanak, mert nincs szerepük sem a nemzeti színjátszás létrejöttének folyamatában, sem pedig a metastasio! melodrámának olyan értelmi elterjedésében, amely mintegy oltványként hatna nemzeti kultúránkra. Talán nem fölösleges leszögezni azt sem, hogy a középeurópai kulturkörben csakúgy, mint a francia, angol- és német terminológiában a "melodráma" kifejezés azt a műfajt jelzi, amelyet az olaszban "melologo" névvel illetnek, azaz zenei kísérettel ellátott drámai kompozíciót, ami a szituáció vagy a színpadi szereplő lelkiállapotának aláfestésére szolgál. Mozart meghatározásával: "olyan, mint a kiséretes recitativo, de a színész közben nem énekel, hanem prózát mond".^/ Jelen munkánkban a "melodráma" fogalmát az olasz irodalom és zene történetében elfogadott értelemben használjuk. Megjegyzendő, hogy a zenetörténetben ez a terminus éppen a XVIII. században szakad el eredeti jelentésétől, ami a színpadi zenésznek egy meghatározott tipusú szöveghez, vagyis pontosan az irodalmi melodrámához való kötődésével járt, és általános jelleget ölt, vagyis felveszi az "operá"-nak jelentését. Az értelmezés ilyetén kibővülése csak a század második felében megy végbe, amikor a hagyományos melodráma elveszti primátusát az európai színpadokon ós a polgári ihletésű műfajok kerülnek a helyébe. Ez a változás a Habsburg-birodalom