Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Sz. Suján Andrea: Az ember tragédiája Rakodczay Pál-féle vidéki előadásai (1887-1900)

A nyolc előadásnak 1554, átlagosan 194 nézője volt. A legtöbb Szatmárban, a legkevesebb Mátészalkán. Az átlag körül a tordai, a mezőtúri, és a nyírbátori előadások nézőszámai mozogtak. A Tragédiaelőadások látogatóinak több mint 1/5-ét diákok tették ki, közel 2/5 a karzat publikuma /feltehetően a kisvárosi szegénység, "népség, katonaság"/. A maradék 2/5 tagolódásában a kisvárosok társadalmi hierarchiája tükröződött. Az ember tragédiája előadása igazán rentábilis csak vidéki nagyváros kőszinházában játszó, nagylétszámu társulatnál lehetett. Olyan kicsi vagy közepes létszámú, perifériákra szoruló társulat esetében, mint amilyen Rakodczay Pálé volt a századfordulón a Tragédia előadása sikere ellenére is üzletileg és szervezetileg kockázatos vállalkozás volt. A maroknyi szinész leterheltsége a naponta változó műsor miatt egyé9ként is nagy volt. A sokszereplős Tragédia átlagosnál jóval hosszabb szövege, verselése, a szcenirozás bonyolultsága ujabb tehertételként nehezedett színészre, rendezőre, technikusra egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy a diszletek, ruhák költségei az igazgató zsebét terhelték abban az esetben, ha nem kölcsöndiszlettel ritkábban, hanem sajáttal rendszeresen akarta műsorra tűzni a darabot, mint ahogy Rakodczay tette. A pénztári kimutatások tükrözték azt is, hogy minden ujabb előadás további kiadási többletet rótt az igazgatóra s a többletmunkával, többletkiadással - legalábbis Rakodczaynál - nem járt együtt feltétlenül arányos többletbevétel. Hiszen láttuk, hogy a könnyebben és olcsóbban szcenirozható operettek, bohózatok nagyobb summát hoztak a konyhára. Semmiképpen sem áll az, hogy "az első fellendülés után pár évvel utóbb a Tragédia előadása már csak kötelességszerű áldozat az irodalom oltárán. Szezonnyitó vagy záró darab, mint a 29 Bank ban." Jo adag népnevelő missziostudattal kellett rendelkeznie annak, aki az anyagi meggondolások ellenére vállalta a klasszikusok mellett Az ember tragédiája műsoron tartását is. Milyen hát a Rakodczay-féle Tragéd 1 a-e 1 őadások mérlege? A müsorratüzés tényét tekintve Rakodczay Pál nem volt úttörő, hiszen előtte 1883-1887 között féltucat vidéki igazgató vágott bele sikerrel a Tragédia megrendezésébe. Az is tény, hogy még a nemzeti szinházi előadáshoz képest is csonka szövegű, sok tekintetben vulgarizált változatot láthatott Rakodczay társulatának közönsége, da Paulayétól eltérő, Lucifer dramaturgiai szerepére súlyozó rendezésben. Akármilyen közepesen lehettek ezek az előadások, mégsem hanyagolható el az a tény, hogy /az OSzK szinlapgyűjteménye alapján/ valószínűleg Miskolc, Kecskemét, Eperjes, Torda kivételével tu-