Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán

De megvannak a szabályai a szinpadi tárgyakkal való bánásnak is. Ha ülünk, és székünkkel jobbra vagy balra kell fordulnunk, a világért se nyúljunk lábaink közt a székhez, hanem avval a kézzel mozditsuk el, amelyik felé fordulni akarunk. - Térdelésnél a két láb derékszögben légyen egymással, s a közönség felé eső láb legyen a térdelő. Mindkét térddel csak különleges esetben térdelünk, imánál, a szenvedély tetőfokán, parasztként, rabszolgaként... Kézcsóknál nem szabad a kezet felemelni, le kell rá hajolni. Szinpadi beszélgetés közben ugy álljunk fel, hogy partnerünknek is, nekünk is arcunk legalább háromnegyed részben látható legyen. Több személy félkörben álljon fel, ugyanilyen szabály szerint. A szabályok megtanították a növendéket a héber, a mohamedán, a kinai, a hindu, a görög-római üdvözlésekre, a telt pohár, a teáscsésze tartására - bal kézzel fogjuk a csésze alját, jobbal a csészét, s ajkunkhoz visszük anélkül, hogy fejünket meghajtanánk. Cukrot nem illik kézzel kivenni a tartóból! Ha könyvet kell forgatnunk, a világért se nedve sit sük meg hozzá az ujjúnkat, mert már az életben is sérti az ilyen a finomabb érzéket. Ha mindez, igy olvasva, túlzottnak, merevnek, kissé tán komikusnak is tűnik a mai olvasó előtt, ne felejtsük el sem azt, hogy a növendékek még elég nagy számban vidéki, még gyakrabban egyszerű környezetből kerültek ki, sem azt, hogy ebben az iskolában nőtt fel a nagy, a Paulay gárda. Hogy elment stilusával az idők hajója, s hogy ezt későbbi nemzedékek ugyancsak észrevették, annak nem a módszerben rejlő fonákság volt az oka, hanem az, hogy Paulay halála után kisebb tehetségű vezetők kerültek a szinház élére. Az első "

conservatoriurni" év legkiválóbb növendékei között - Váradi Antal egyik müvéből ismerjük a teljes névsort - sajnos, három korai halott is van, de mint Ígéretet ideszámíthatjuk Egressy idősebbik fiát, Ákost. Ez az Ígéret később nem vált valóra, a fiatal férfi nyilván olyan erősen apja játékstílusának hatása alatt állt, hogy nem tudta átvenni a Tanoda modernebb felfogását. 1879-ben Shylockja még reménytkeltő, 1880 októberében már "szavai zörögtek, mint az őszi haraszt; szavalatát egyhangúság, a beszédnek modoros pörgése, érzés és melegség hiánya jellemezte. /37/ De még erősebben a modor rabja Egressy mozdulataiban.

11 Evvel a Macbethkritikával a megbírált körülbelül el is búcsúzhatott a színészi nagyságtól. Nagyobb jövő várt néhány év múlva Földényire. Noha korán, 45 éves