Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években
Az, hogy ma már magától értetődően együtt emlltjuk Az ember tragédi ája előadásait és a Szabadtéri Játékok at, nem kis mértékben annak köszönhető, hogy Szegeden 1933 és 1939 között minden nyáron műsorra tűzték a darabot. A Dóm téren az első bemutatóra a mü szinrevitelének 50. évfordulója alkalmából került sor. Ezt azonban többéves előkészületi munka és küzdelemsorozat előzte meg. A Szegeden rendezendő szabadtéri játékok gondolatát Firmin Gémier vetette fel és az a két éven át nála dolgozó Hont Ferenc közvetítésével került nyilvánosságra. A szegedi szinház éveken át tartó válságát elemezve jutottak arra a következtetésre, hogy Franciaországhoz hasonlóan nálunk is hasznos lehetne vidéken próbálkozni szinházi kísérletezéssel, s ezt követően merült fel az az ötlet, hogy "... a szinjáték és a rendezés művészete nem korlátozódhatik csupán a szinház épületére...". A műsorra vonatkozóan Hont Ferenc elképzelései ekkor még távolról sem voltak véglegesek. "... modern szellemű, a passió játékokhoz hasonló tömegszinjátszás és világsikert aratott darabok bemutatása, nem köznapian", mely utóbbiak közül a következők nevét emelte ki: Pirandello, G.B.Shaw, G.Kaiser, E. Toller, G.Apollinaire, J. Cocteau, E. O'Neill, J.M. Synge, P. Claudel, Ben Jonson es a No-darabok. Ket evvel kesobb mar ettől ,2 eltérő koncepciót vázolt a Széphalom hasábjain: hangsúlyozta, hogy a szegedi előadások ne külföldi látványosságok utánzatai legyenek, hanem arra nyújtsanak alkalmat, hogy itt az alföldi néphez kötődő népszinjáték bontakozzék ki. Ezt leginkább misztérium-jellegű müvekkel vélte elérhetőnek, minthogy a misztériumjáték közel áll a modem színjátékhoz, s igy ezáltal 3 az "... uj magyar népszinjáték is megszülethetne." Az első szabadtéri előadáson - a Fogadalmi templom és a Dóm tér felavatása alkalmából - Voinovich Géza Magyar Passió c. müvét mutatták be Hevesi Sándor rendezésében, a Nemzeti Szinház száznegyven fős társulatával Az előadás számos tanulsággal szolgált: bebizonyosodott, hogy a tér adottságai és akusztikája megfelelnek szinpadi előadásokhoz. De az értő kritikus, Lengyel Vilma, már első tudósítását azzal zárta, hogy "... nemcsak rendezésileg és szinészileg, hanem irodalmi eseménnyé is kell tenni a jövő évi szabadtéri játékokat", és a figyelmet a magyar dráma- és zeneirodalom 4 klasszikus értékeire irányi tot ta. Ezek után egyre kevésbé volt vitatott tény, hogy egyrészt a szegedi Dóm tér alkalmas szabadtéri szinházi előadások tartására, másrészt évente tartani kell ott bemutatókat. A műsordarab tekintetében azonban olyannyi -
