Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán

Helyét Tóth Józseffel töltötte be a fölöttes hatóság. Utána néhány évre /25/ Paulay következett, majd Halmi Ferenc. Térjünk azonban vissza a birálatot gyakorló hires vezértag szavaihoz, ill. Dawisonhoz. Az intézet fennállásának tizenegyedik évében, amikor a cikksorozat Írójának már a csontjai is porladoztak korai sirjában, Paulay, mint igazgató, megirta a "Szinészeti Tanoda tiz éves történetét" s a bevezetésben célzott a hajdan, ugy látszik, fájó megjegyzésekre: "De mindig kérdés marad: a tanoda nélkül képes lett volna-e megitélni /t.i. Dawison/ melyik a művészet igazi utja..." - A műből egyébként kiderült, hogy nemcsak a tanszékek betöltésénél hanyagoltak el fontos szempontokat, a tanterv is maradt a régiben. Változott azonban a Tanoda "iskolaéve", nem jan. 1.-től dec.31.-ig tartott már, mint tervezték, hanem 1866-tól március végéig, és áprilisban kezdődött újra, mig végre 1871től a szinház profiljához alkalmazkodva, június végén fejeződött be és augusztus közepén, a nyári szünet után, nyitott újra. A tárgyak ekkor igy festettek: Elmélet. "1./ Magyar nyelvtan. 2./ Verstan. 3./ Költészettan./?/ 4./ Aesthetika. 5./ A hazai és egyetemes történelem, tekintettel a különböző ... nevezetesebb szinmüveknek alapul szolgáló történelmi eseményekre. 6./ Népisme és régiségtan. 7./ Jelmezisme. 8./ Mythologia. 9./ Illemtan. 10./ Tapasztalati lélektan. 11./ Dramaturgia. Gyakorlat. 1./ Szavalat. 2./ Arcz- és tag játék. 3./ Szerepek és egész szinmüvek. 4./ VI/27/ vás. /Csak a férfi növendékeknek volt kötelező. M./ 5./ Táncz." Negyedik, gyakorló-évről, vagy éppen rendezői tanfolyamról szó sem esett, később sem. Megjegyzendő, hogy a Tanoda megnyíltakor kb. négy ember értett Magyarországon a rendezéshez. Ezek egyike, Egressy, pár hónap múlva meghalt. Szigligeti gyakorlott, ha nem is éppen gazdag képzeletű rendező volt, rövidesen azonban dramaturg és a Tanoda, majd a Nemzeti Szinház igazgatója lett, szinpadra állitással már nem foglalkozott. Valóban rátermett rendező kettő akadt: Paulay, aki mint szinitanodái tanár, majd igazgató is rendezett, és Molnár György, aki nem tudott beleillesz/28/ kedni a Nemzeti Szinház légkörébe, és egy-két év után meg is vált tőle. A jóslat, hogy ha megszigoritják az oktatást, kevesebb növendék lesz, bevált: Paulay müvének megírásáig 140 felvett drámai növendék közül 43 végzett. Már túlmutat az ő szini tanodái működésén a 25. éves fennállását /29/ ünneplő Váradi Antal-féle: Huszonöt év... Ebből megtudjuk, hogy 25 év alatt mindössze 131 szinész végezte el a drámai szakot. Ezek közé tarto-