Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán

zott az a két tucat, akik, részben még az első 10-12 évben ott tanulva, a Nemzeti Szinház "nagy", "Paulay-gárdáját" adták ki -, de tizenkettő már nem élt! A legidősebb sem lett volna negyvenötnél több. A tanárok közül is kettő azért hagyta abba az oktatást - Tóth és Halmi - mert rövidesen meghalt tüdővészben.. J^' A Szinészeti Tanoda jelentősége, minden kezdeti nehézsége ellenére, óriási volt. A Paulay-idők történetéről, nem kis szerencsénkre, pontos és szines leirás maradt ránk Váradi Antal életmüvében. A Színiakadémia későbbi neves igazgatója ugyanis az indulás éveiben volt ott növendék. "Rózsás világa a leendő színész if ju-ábrándjainak, kis vizcseppje a festett ég alatt életnek, melyben mégis egy egész égbolt tükrözik ragyogva - tárulj föl előttem régi emlékekkel teljes remény iskola... Mint a raj, mint a köpü száján a méhek, tolongnak tarka sorban az óra előtt a "conservatoristák". Ez a legismertebb nevük abban az időben ... Volt az intézetnek sokféle neve. Tanoda, képezde, szinésziskola, akadémia, de legjobban ez tartotta fenn magát, hogy "conservatorista - képezdész". "Igy volt, mikor Egressy, Tóth József, Gyulai Pál, Paulay kezdték... De mi... emlékszünk mindenre, s a kis szinpad láttán, mely állott az ujvilág utczában - a mult idők árnya kél fel. ... Itt álltunk, mikor felvettek bennünket. - Még most is látom Szigligeti jóságos arczát, az öreg gróf révedező tekintetét /Gr.Festetics Leó.M./, a padokban ülő növendékek kiváncsi arczait, gunyoros szemvillanásait, amint a próbaszavalat „ , /3' folyamán helytelenül hangsúlyozott szó csúszik a pergő strófák közé..." "Az bizony a dobogó, reményteljes, magukban bizó ifjú sziveknek a szinész iskola! - Ősz felé hajlott az idő. Ilyenkor ott, mint a méhkas körül, donganák a jövendő művészei. Már három nappal előbb, a beiratások alkalmával kezdődik az előcsatározás. Hosszú sorban vonulnak a jövő szinész-candidátusai az aggodalmas arczu mamák, redős homlokú papák, mosolygó nénik kiséretében a lépcsőn fölfelé. Mire fölérnek a harmadik emeletre - kipirulnak a sietéstől - s elsápadnak az izgatottságtól. Pedig csak neveiket, korukat, végzett tanulmányaikat kell bevallaniok. De mikor az olyan nehéz! - Az irnok hivatalos pontossággal tölti ki a jelentkezők származéki iveit. Elveszi a be irat ás i dijat, melyet minden második otthon feled s minden harmadik elengedni kér, s küldi be őket a titkár elé. - A titkár pedig irgalom i o