Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Enyedi Sándor: A Tragédia amerikai színpadi pályafutásához
1919-ben - mint köztudott - a Szinészek Szakszervezetének főtitkára volt Budapesten, cselekvően részt vállalt a Tanácsköztársaság szinházi életének megreformálásában. Amerikába érkezése után egyik első fellépése Biró Lajos: Sárga liliom cimü darabjában volt, amelyet Washingtonban és New Yorkban is bemutattak. Beilleszkedése az amerikai környezetbe nem volt zökkenőmentes. A kor egyetlen magyar nyelvű kommunista napilapja, a New Yorkban megjelenő Uj Előrében a következőket irta Egri Lajos: n A magyar szinészek közé is beütött a politika. Lugosi Béla, aki nem idegen a munkásmozgalomhoz, nagy szálka egy pár hazulról jött és visszatérni vágyó fél tehetség előtt. g Most nem akarnak vele játszani." Nem művészi adottságait, hanem politikai múltját kifogásolják azok, akik nem szivesen látják Lugosit szinpadon. 1922. januárjában a Yorkvillei Casinoban lépett fel a Királynőm meghalok érted cimü háromfelvonásos romantikus drámában - együtt az "Amerikai Ma9 gyar Színtársulat" többi tagjával: Darvas Károllyal, Palásthy Sándor10 11 ral , Zsadányi Aladárral , Tordai Erzsivel és a többiekkel. Februárban Heijermans holland Író nemzedékek összeütközését bemutató hatásos drámájában, a Ghettób an szerepel, s ekkor megjelennek a sajtóban az első beharangozó közlemények Az ember tragédiáján ak közeli new yorki bemutatójáról. A hir meglepetést váltott ki az egész városban: "Az első hirdetések megjelenése óta a magyarok New Yorkban másról sem beszélnek, mint Az ember tragédiájának előadásáról. Mindenki tisztában van azzal, hogy Madách Imre drámai költeményének előadása a szó nemes értelmében vett eseménye nemcsak az amerikai magyar színjátszásnak, hanem az amerikai színjátszásnak 12 , 13^ is..." Egy másik lap rálicitál az előző állításra: "New York magyarsága hetek óta Lugosi Béla határtalan vakmerőségéről beszél. Az emberek elámultak, amikor nyilvánosságra került a hir, hogy magyar szinpadon Az ember tragédiájának előadására készülnek. Mindazok, akik ismerik a darab lealkudhatatlan követelményeit, a diszletek, a kosztümök hihetetlen sokaságát, a megkívánt tömegeket, amelyeket nem lehet ügyetlen és tapasztalatlan műkedvelők csoportjával helyettesiteni, rosszalólag csóválták a fejüket, mert Lugosi Béla egy teljesen lehetetlen feladatnak vágott neki..." Teljesen lehetetlen feladat? Az előadásra 1922. április 8-án és 9-én, két izben került sor. A feledés homályából két irást, egy beszámolót és egy kritikát sikerült kibányászni. Azért csak kettőt, mert a többi lapok éppen az előadást követő napokból hiányosak. Az Amerikai Magyar Népszavá14 ban Fülöp Ilona aláírassál ket hasábos méltatás jelent meg. A teljes
