Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán
A koldusnő c. színmüvében /ford. Csepregi Lajos/, a második 22.-én a Vajda Péter fordította Hamletb en, a harmadik 23.-án Szigligeti: Mátyás király lesz-ében, a negyedik 26.-án a Bánk bán-ban, az ötödik 28.-án a Senne terre márkinőb en, Mélesville és Duveyrier darabjában /ford. Egressy Béni/, és az utolsó is francia műben, Legouvé: Rang és szerelem /ford. Feleki Miklós/ c, már husz éve a magyar szinpadon honos romantikus színmüvében történt. Az első estén csak Paulayné mutatkozott be, a többieken a házasfelek együtt játszottak. Fellépésük a holt szezonra esett, az elsőrendű tagok egy része még vissza sem tért szabadságáról, a kritika azonban figyelemmel kisérte a házaspár alakításait. Gyulai Pál, a kor legbecsültebb színikritikusa méltatta őket. Ezek közül itt csak egy részletet idézünk, amit az aug.26.-i Bánk előadásról irt: "... a czimszerep csaknem ugy felül van Paulay erején, mint Hamlet. Bánk jelleme is sokkal bonyolultabb, mintsem egyetlen uralkodó szenvedély rajzával, melyhez, ugy látszik, Paulay leginkább ért, ki lehessen emelni. Bánk nem oly ifjú ember, mint Paulay elénk állitotta, mindenesetre negyven és ötven közti férfiú; büszke, méltóságos oligarcha, ki nemcsak környezetének, hanem a királynénak is imponál. Örömmel jegyezzük meg, hogy a részletezésben, mely különben Paulaynak nem erős oldala, egy pár sikerült mozzanatot vettünk észre. Ilyen volt pl. az I. felvonás vége, midőn a rejtekajtóból előjő. Paulay a meztelen kardot nem emelte magasra, mintha valakit meg akarna ölni, mint azt nem egy jeles szinész tette már színpadunkon. S ez igy van jól." /Itt a kritikus elmagyarázza a színpadi szituációt./ "Az utolsó felvonásban igy egy pár helye igen sikerült Paulaynak; kár, hogy Bánk fokozatos megsemmisülését kevésbbé tüntette ki, pedig erre a költő nagy súlyt helyez. Paulayné sok méltósággal játszotta a büszke Királynét, sőt a múltkor tőlünk megrótt méltóságot hanghordozása is itt inkább helyén volt, mint Hamlet-ben. Azonban a finomabb, kivált daemonias árnyalatokat, ő sem emelte ki, s egészen csak a büszkeségből dolgozta ki szerepét," A közönség körében aligha keltett különösebb figyelmet ez a nyárvégi vendégjáték, amit azonban szerződtetés követett. A társulat kebelén belül sem fogadta az uj tagokat különösebb lelkesedés. A házaspár szorgalmasan dolgozott és belesimult a háttérbe. Paulay valószínűleg kiegészítette a fővárosban magánkönyvtárát, felesége igyekezett beosztani a har-
