Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

pedig két átlósan elhelyezett szarkofág. A széttördelt, átlós kompozició kitűnően fejezi ki Ádám zaklatott lelkiállapotát. 1892. A bécsi Tieatersammlungban megmaradt díszletterv alapján némi fogalmat nyerhetünk e színről, bár tudjuk, hogy a diszlet-vázlat és a szinpadi kulisszák összképe nem egészen azonos. Az 1892-es előadás egyiptomi szine Természetes a képet lombkorona kereteli. Kétoldalt egy-egy palotarészlet, jobboldalon sátortetős oroszlános trón emelvényen. A háttér oszlopcsarnokkal, szfinkszszel, obeliszkkel, pálmafákkal és piramisokkal zsúfolt .Alig-alig azonosítható a Zichy-rajzzal, nem csupán azért, mert azt szokás szerint "kiegészítették" de még a kisebb részletek - oszlopfők, háttér, emelvény formái is eltérőek. Természetesen igyekeztek a jövő reménytelen vizióját is a lehető legpontosabban bemutatni. Nem is maradt el a hatás: "A tulajdonképpeni dráma a negyedik képpel kezdődik, melynek Egyiptom a székhelye. Ebben felülmúlhatatlanul fényes volt a kiállítás. A Fáraó udvarát mutatta be, a távolban pedig a piramisok és szfinkszek látszanak. Elragadó hatású'volt e Képben, amikor Lucifer a fáraók pusz-