Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

tulását beszéli el és nyilt szinen hirtelen összedőltek a pompás épitmé91 nyek és sivár egyiptomi táj tárult a nézők elé." Linhart Az 1892-es díszletterv fordítottja, kis változtatásokkal. Valamivel kisebb a látószög, az eredetin oldalra forditott szfinksz itt középen van, és csak egy piramis látható a távolban. Linhart: Egyiptomi szin 1908 A jelenetképek nem azonosithatók az 1892-es előadáséval! A fáraó trónusa - Linharttal megegyezően baloldalon van, s egészen más a formája, mint ahogy az oszlopok is eltérőek. A háttér is különbözik: egy épülő lépcsős piramis, de ez a változás Hevesi izgalmas rendezői koncepciójából is adódhatott. Itt ugyanis főszereplővé a népet tette: "Megdöbbentő erejűnek Ígérkezik az egyiptomi jelenet. Az előtérben a Fáraó csarnoka, mely egy pálmás kertre nyílik, s a pálmás kerten tul perzselő napfényben bekötött fejjel több, mint 80 rabszolga és rabszolganő dolgozik .... Amikor e jelenetben szereplő rabszolgát a felügyelők megkorbácsolják, kint valóságos pánik támad a dolgozó munkások között, s a szinre berohanó rabszolga a nagy szinpad mélységéből szalad be a trónus elé, 92 ami a legnagyobb effektust igeri." A hatás nem is maradt el, hiszen a nagy siker titka éppen az érdekes rendezésben és az újszerű tömegmozga-