Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

telén homályba veszett el, mint egy álom" , ami egy jól felszerelt színházban, a kulisszák segítségével ebben az időben már nem jelentett különösebb problémát. Az ember tragédiája tehát megindult nemzetközi pályáján. Bemutatták 51 Prágában, majd a berlini Lessing Theaterben - az Eszterházy-fele díszletekkel. Később a diszletek hazakerültek - vidéki színpadokra, illetve másolás céljára. Egy ilyenfajta másolatot tudunk azonositani Iinhart Vilmos diszletképeiben, amelyeket "Szinházi festő, zászló és diszitési vállalat"-ának 52 , 53 kiadványában reklámozott és a Szinház és Elet 1905-ben közölt, sajnos különösebb kommentár nélkül, Paulay 1883-as cikkével együtt. 54 Linhart "vállalata" igen sikeres volt. Szállított a Magyar-, a Vig-, a Király-, valamint a Népszínháznak és a vidéket is ellátta. Nagyüzemi módszerekkel dolgozott, hires volt gyorsaságáról. Nem sok jót lehet azonban elmondani e gyors munkák eredményeiről. Fennmaradt vázlatain a kulisszaszinpad minden hátránya: zsúfoltság, kis játéktér stb. - érződik, annak festői erényei nélkül. Gátlástalanul má55 solta mások terveit, sokkal.gyengébb kivitelben. A reklámkiadványban közölt diszletvázlatok igyekeznek teljesen a Zichy illusztrációt követni, még a szereplőket is olyan pózban festette oda, ahogy Zichy ábrázolta őket. Hogy a bécsi előadást másolta, az nem csupán a leirások alapján derült ki, de a bécsi Theatersammlungban őrzött egyiptomi diszletképről is, amelynek csaknem a fordítottja Linhart egyiptomi szine. Ugyanakkor bizonyíthatóan más a bizánci és a falanszter diszlet. 1908-ban végre Hevesi Sándor is lehetőséget kapott arra, hogy az újjászervezett Népszínház -Vigoperában megrendezhesse az immár klasszikussá vált Madách-müvet. Hevesinek már egészen más a helyzete, mint Paulay-nak, amit az Újság c. lap Sie aláirásu epés kritikája is tanusit: "Negyedszázad multával Hevesi Sándor újonnan szinre alkalmazta Az ember tragédiáját, holott éppen a dráma roppant szinpadi karrierje eléggé bizonyitja, hogy erre nem volt szükség.... a mai szinházjáró közönségünk annyi elismeréssel volt mindig a Nemzeti Szinház volt direktora iránt, hogy még ma is, hosszú idővel a halála után jóval különb szinházi embernek tartja Hevesi Sándornál, akinek egyébként tiszteletreméltó ambiciója mindig jelentéke56 nyebb volt tehetségénél." Hevesi is leszögezte: "Mikor Paulay Ede 25 évvel ezelőtt szinre alkalmazta a hatalmas munkát Az ember tragédiáját,