Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

sokkal kevesebben ismerték, mint minap. Az ő szeme előtt tehát az lebegett hogy a nagy müvet megismertesse a színpadról. Ma már úgyszólván mindenki ismeri a tragédiát s azt hiszem, helyesen jártam el, amikor a megváltozott viszonyokhoz képest a költemény drámai mivoltára helyeztem át a fősúlyt, s azon voltam, hogy a szereplők ne filozofáljanak, hanem éljék és harcol57 ják át Madách költeményét." Hevesi rendezői lehetőségeit azonban nagymértékben leszűkítette, hogy a hires 1892-es előadás még híresebb díszleteit kellett felhasználnia. Az időközben ugyanis Debrecenbe került díszleteket /vagy azok egyik másolatát?/ kérte kölcsön Máder Frigyes, az igazgató. A szinház külön ismertetőt is kiadott, legalábbis a Budapesti Hirlap szerint s ebben az állt, hogy "a díszleteket Eszterházy Miklós kezdésére 58 Zichy Mihály kartonjai alapján Burghardt Ferenc festette" ilyen ertelem59 ben imak a többi lapok is. Viszont Burghardt Ferenc neve egyszer sem szerepelt 1892-ben, és máskor sem! Az tény,hogy Kautzky Brioschival és Burghardttal tartott fent közös műhelyt, és az is tény, hogy egy Hermann 61 Burghardt nevű mester, hazánkban Ármin nevén több szinhaznak is rendszeresen dolgozott. Ugyanakkor felmerül az a lehetőség is,hogy nem az eredeti Eszterházy díszletekről van szó, mert az egyetlen fennmaradt egyiptomi szin diszletvázlata nem azonos az 1908-as bemutató jelenetképén láthatóval ! Egyes források szerint a jelmezek is a régiek lennének, ez azonban nem valószinü, viszont feltételezhetően szintén túlnyomórészt raktárból lehettek kiválasztva, s hasonlóak az ősbemutató áltörténelmi jelmezeihez. A diszletek jellegzetes, panoramikus kulisszák, 13 transzparens függöny, lehetőleg minden felfestve, minimális emelvénnyel vagy plasztikus elemmel - pedig ekkor már a magyar színpadokon egyre több a háromdimenziós kép. Hevesi kezét a diszletek még a szövegkönyv feldolgozásában is megkötötték, elsősorban a világítási effektusokkal tudott ujat nyújtani. Arra törekedett, hogy a Tragédia álomszerű voltát kiemelje, s erre többféle megoldást is talált. Pl. "A bizánczi jelenet végén.... Lucifer felrázza álmából Ádámot, s ekkor egy fátyol függöny mögött állván eltűnik mögöttük 62 az egész szin, csak kettejük arca világos" Ez már egészen modern, pontszerű világitás. A reflektorok rendszeres használatát a jelenetképek is bizonyitják. Hevesi ugyanakkor átvette a reinhardt-i tömegmozgatást. Elmélete szerint a darab főszereplője a nép - s ennek megfelelően szétfeszítette a kulisszák kereteit, amire a Népszínház nagy szinpada módot is