Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

A lengyel iró Pormán /a azerepstrukturán/ többek között a civilizált emberen túlnövő kultúrát érti. S e kultúra-fogalom elsősorban nemzeti kultúrát jelent, nemzeti hagyományokat. A Me^nyegzőben a legfontosabb forma a család mítosza

, mint az utédot létrehozó és igy a nemzetet fenntartó kötelék. A lengyeleknél a család és az ezt létrehozó esküvői szertartás mitoaza mindig a nemzeti lét, a nemzeti fennmaradás jelképe volt. Akár Wyspianski hires Menyegzőjére gondoljunk, akár Mrozek Tangó cimü drámájára, ahol az értékek világát Arthur épp egy hagyományos házassággal, illetve annak eljátszásával akarja újrateremteni. Gombrowicz drámája középpontjában: e nemzeti Forma megtisztítása áll* Henriknek az a legfőbb célja, hogy igazi esküvőt rendezhessen magának. Csakhogy közben szembekerül a szerepjátszó világgal és végül neki is szerepet kell öltenie. De a csak szerepként egzisztáló emberek között az esküvői szertartás is kiüresedett Pormává válik, ugyanúgy nem lehet visszaállítani "tisztaságát", ahogy az ember /és a dráma során Henrik/ sem nyerheti vissza "önmagát". A családfő, az Apa, Kocsraárossá "züllik", a gombrowiczi részegség-józangás szimbolikában a legfőbb "szereposztóvá" válik. Henrik, hogy ezt megváltoztassa, Királlyá és egyben a kereszténység Istenévé "álmodja" apját, a feudális társadalomban egyedülálló hatalommal ruházza fel. De kiderül: a "királyság is csak hivatal, mely szerepnormákat ir elő, akárcsak az "apaság". És Henrik ekkor, hogy megszüntesse a Porraa-rbaságot, maga válik királlyá. Apa : "Henrik, én megértem, hogy elvetted tőlem a királyságot. •• de attól még az apád vagyok... az Isten szereiméra kérlek ne fosszál meg az apaságomtól, mert meghasad a föld, s rettenetes roppanással hull szét darabokra..• Henrik : Az apaság éppoly hivatal, mint a királyság. Nem tudsz egyszer magánemberként beszélni? Mindig magadra