Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

cióra kényszerülnek, hogy nem vesznek tudomást a világ csöndjéről. Âz "elhitetni, hogy élünk", hogy létezünk, hogy "nem hiányzunk" egyetlen eszköze a kommunikáció. A kommunikáció veszi át - megváltó hiján - a pillanatnyi megváltás szerepét. A megváltás azonban képtelen már megváltani. Mi tehát az abszurd világ lényege, mely ebben a létre törésben, én-keresésben és a meg nem találás bűnhődés ében nyilvánul meg? A kommunikáció vizsgálatakor - mint ahogyan azt már kifejtettük - az ember és a lét, ember és világ elszakadására figyelhettünk fel. A valóságnak nincs jelentése, nem lehet megnevezni, viszonyulni hozzá. A világ elhallgatott, és az ember egyedül maradt a hallgatással szemben. A világ, magánvalóságában megszűnt az ember számára való lenni. Az ember a lét érvényességét kiiktató létre kénysze rül. Ezért a kommunikáció fétissé növekszik, mint ami a világ látszatát kelti. A fetisizált kommunikáció tehát - mint e világ következménye - annak a tudatállapotnak a kifejeződése, melyet Heidegger a semmi fogalmával definiál: "A 12 semmi a létező egyetemességének teljes tagadása." "Minden tárgy, és mi magunk is közömbösségbe süllyedünk. De nem a puszta eltűnés értelmében. A dolgok, eltávolodásukkal, mint ilyennel, felénk fordulnak. A létezők összességének ez az eltávolodása, mely a szorongásban közrefog bennünket. Nem marad támaszunk. A létező kezünk közül való kisiklásakor 13 csak ez a 'nem

1 marad meg." A világ mint tőlünk megfosztott bizonyosság fog közre bennünket. A "nem", ami megmarad, az ember számára, csak azt jelenheti| a világról nem beszélni. N.Balota szerint az abszurd válságtünet, a tudat és a világ közti szakadá8 tünete. A kettő között megszűnt a kommunikáció. Éppen ez a szakadék, rés a "nem" területe. A "létezők összességének" hallgatása ami beszédre kényszeríti Beckett hőseit. Az ember nem a világgal való azonosságban él, hanem elszakadva attól. A közvetlenség megszűnése az, ami a tudat és a világ azétválását jelenti. A világtól elszakadt tudat önmagába