Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése
ugy hallgat erről a bizonyosságról, ugy tud róla megfeledkezni, ha eljátssza a jelentést* A játékot vagy egy végső viszonyítási pont köré szervezi, melyre vonatkoztathatja magát / Godot/ * vagy egy körülzárt világ meghatározott szabályrendszerében alakítja ki /mint egy sakk-játszmában; A játszma vége/ - A játékhoz szükséges az, hogy a résztvevők ne játékként fogják fel, hanem releváns kommunikációként* Csak igy tudnak megfeledkezni a valóságról, és visszatalálni a jelentéshez* Igy maga a kommunikáció /a játék/ is abszurd, mert a jelentés nem lehet jelentés többé* Hiszen az a kommu nikáciő, beszéd, melynek a hallgatás a lényege, abszurd kommunikáció és beszéd* A játékon belül értelmet nyerő kommunikáció, a maga abszurditásában ezért lehet e világ normálkommunikációja* - Nem létezik személyiség* A kommunikációs struktúra ezt két oldalról teremti megs egyrészt a létet kiiktató valóság a személyiséget is megszünteti; másrészt a játék feltételezi, hogy a játszók ne azok legyenek, amik* Ha azok len nének, nem játszanának, mert létük hiányának érzékelése nem szűnne meg. A játék résztvevői szerepelnek, maszkok* - A játék szintjén a résztvevők egymáshoz és kommunikációjuk eszközeihez, teréhez valóságosként viszonyulnak* Igy kommunikációjuk valóságos kommunikáció* A jelentésért való küzdésük valóságos küzdés* * A játék résztvevői nem léphetnek ki a játéktérből /kommunikációs-tér/, mert a jelentés csak viszonyban, kommunikációs-térben jöhet létre /annak látszata is./ Ebből kilépve csak az örök bizonyosságba ütközhetnek, a csöndbe. Kommunikációra vannak itélve. A kommunikáció tehát egyszerre látszet /játék/ és valóságos s a valóság leplezése és a valóság kifejeződése /következménye/; a jelentés megszűnése és a jelentés feltámasztása. Beszéd és hallgatás. A kommunikáció semmiről va-
