Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

meg fogod Ígérni." A kommunikációs játékok közé tartozik egymás történeteinek meghallgatása, s az azokra való reflexió. A hallgató /a kommunikációban a cimzett/ szükséglete - a játék szintjén - és fölöslegessége - a valóság szintjén - egyszerre van jelen, éppúgy, ahogy a végigjátszott kommunikáció többi eleme is* A kommunikációs játékok repertoárja tehát nagyjából a következőkből állt - cselekvési lehetőségekről való beszéd /nevetés, Ígéret, Clov elmegy, pisilés, lefekvés stb./ A cselekvések végrehajtása nélkül* - egymásközti viszonyukról való beszéd - a környező világról való beszéd, illetve a világra való reflektálás imitálása /Clov körbeviszi Hammet a tolószékkel; a szék középen legyen; ablakon való kinézés stb*/ - fiktív történetek elmondása és meghallgatása - a ".múltról való beszéd. Ez utóbbi kapcsán még néhány szót szólnék Nagg és Nell figurájáról* Ők is maszkot viselnek, résztvesznek a játékban De a szemétkukában való létet ők nem érzik bünhŐdésnek, nem tudatosan fogadják be a lét abszurditását, hanem lényükkel demonstrálják. Azáltal, hogy ők a megszüntetett világból, a múltból őriznek egy darabot, "emlékeznek rá". Ők is egy párt alkotnak, a kommunikációs megnyilvánulásokban a másik két szereplő ellenpólusai. Azt játsszák el, hogy a múltból lehet még valamint mondani. Ők nem a jelen valóságának birtoklását, hanem a multat játsszák tehát. A multat konzerválják, mitizálják, de ahogyan ezt megcsonkulva, szemétre dobva teszik, az pontosan a jelen borzalmát támasztja alá. Vagyis azáltal, hogy az emberiség múltja válik igy megkérdőjelezhetővé, nem pusztán a jelen, hanem a lét egészének abszurditását igazolják. Hamm: "A vég benne van a kezdetben, és mi mégis folytatjuk.. Ha képes leszek a hallgatásra, és nyugodtan maradok,