Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

Hammi Hát ml van? Clov! Szürkeség....SZÜRKESÉG." Ez a kommunikáció a kommunikáció megszűnésével egyenlő, mert nem hordoz üzenetet, jelentést. Adó és vevő nem különül el egymástól. A közlő nem közlő, a befogadó pedig nem találkozik közleménnyel, ceak az előbb is ismert bizonyossággal. Mégis végigjátsszak a kommunikáció /logikai szabályokon alapuló/ összes variációját, imitálják a kommunikációt. A kommunikáció változatai ismétlődnek, kombinálódnak a játékban. Ehhez a játékhoz hozzátartozik a fölöslegesség /fölösleges tárgyak, közlések/, melyek a látszat-keltést segitik. Ilyen pl. a messzelátó, melynek segítségével semmivel sem lehet többet és mást látni a világból, mint nélküle, mégis a játék elengedhetetlen kelléke. A messzelátó egy kommunikációs aktus végigjátszásának ürügyéül szolgál. Hamm: "Nézd meg a földet. Clov: Már megnéztem. Hamm: Messzelátó

va 1? Clov: Semmi szükség messzelátóra. Hamm: Nézd meg a földet messzelátóval. Clov: Megyek a messzelátóért. /Kimegy/ Hamm: Semmi szükség messzelátóra!" /Itt is egy logikai-szemantikai rimképletet, szerkezetet látunk a párbeszédben/ Ilyen az Ígéretek is. Az Ígéretet tevő és kapó egyaránt tudja, hogy az Ígéretet senki sem teljesiti. A játékban viszont mégis valóságos ígéretként viszonyulnak hozzá. Nagg: "Megkapom a drazsémat? Hamm: Ha meghallgattál. Nagg: Esküszöl? Hamm: Esküszöm. ... Nagg: ... A törökmézet - arai tudvalevőleg már nem létezik a világon mindennél jobban szeretem. Egy napon majd cserében valami szolgálatomért azt kérek tőled, s te