Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

Rammt "Ugy érzed, hogy darabokban vagy? Clov: Ezer darabban*" Ennek a valóságnak, és a személyiség hiányának, vagyis az ember után maradt Űrnek a leplezése a maszk és a játék* Az emberi szabadság utolsó maradványa, hogy a véget akarhatja

, de ugy, hogy a vég eem tőle függ* Természetesen igy az akarás sem az többé, ami, lényegétől fosztődik meg* Clov: "Szeretem a rendet* Ez az álmom* Egy olyan világ, melyben minden csendes és mozdulatlan, minden tárgy a végleges helyén van, rajta végleges por*" A vég, a befejezés óhajtása nyilvánul meg az újrakezdéstől való félelemben* Clov: "/Szorongó hangon, vakaródzás közben/ Bolhám van* Hamm: Bolha? Hát vannak még bolhák? Clov: /Vakaródzva/ Hacsak nem lapostetü. Hamm: /Nagyon idegesen/ De hiszen ebből ujrateremtődhet az emberiség! Az isten szerelmére, csipd el!" E valóság lényegét, az örökkévalósággá vált, embertől függetlenedett pillanatot mutatják meg a következő szóváltások* Ez a valóság nem lehet a kommunikáció tárgya, mivel állandó és "magában való", nem nyújt közölhető üzenetet az ember számárat Hamm: "••• Hány óra van? Clov: Mint mindig Hamm: Megnézted? Clov: Meg. Hamm: Tehát? Clov: Nulla. • • • Hammt Milyen idő van? Clov : Mint mindig." Ezt a valóságot nem fedik már az emberi fogalmak. Vagy : Hamm: "Tehát már éjszaka van? Clov: /Tovább néz/ Nincs éjszaka.