Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

Hamm: Valamit tudnod kell« Clov: •••Hm« Hamm: Én sohasem voltam ott* /Szünet/ Clov« Clov: /Hamm felé fordul, kétségbeesetten/ /Miosoda? Hamm: Soha nem voltam ott* • • • Hamm: Mindenhonnan hiányoztam. Semmiben nem vettem részt* Nem tudom, mi történt. /Szünet/ Te tudod, mi történt?" Ez a valóság, ami történt, a túlélőkre büntetésként nehezedik* Ezt a valóságot nem lehet megnevezni, nem lehet kifejez ni, mert bizonyosságában olyan megcáfolhatatlan, olyan örökkévalósággá vált pillanat, melyet emberi beavatkozás nem old hat fel. Hamm és Clov nem tudják, "mi történt", "nem voltak ott", éppen ezért a végeredmény számukra már csak bizonyosság lehet. Ezért nincsenek alternatívák. Csak a játékot "választhatják" egyetlen kiutként mint e valóság elfedését. Ezért van szükség egymásra. Ha a játékot abbahagyják, a valóság marad számukra. A valóság pedig elviselhetetlen, mert jelentés és értelem nélküli, puszta bizonyosságként létezik. Közölhetetlen, csak a csönd fejezheti ki, a hallgatás, a játék általi elhallgatása. Közölhetetlen, mert az emberi beavatkozást, változtatást nem türi, tehát az emberi létet nem türi. A dráma hősei azonban arra vannak Ítélve, hogy e valóságban létezzenek, mivel lét és valóság feltételezik egymást. A lét érvényességét kiiktató lét e világ abszurditása. Igy a két hős jelenléte is a bizonyosság egymás számára, mert e világ tudatában mindketten tudják, hogy egyikük sem menekülhet a játék kényszere elől... Nincs más alternativa. Ennyit és ezt "jelentik" egymásnak. Létük jelentése a világ abszurditása. Ezáltal elvész a személyiség létének érvényessége is az ember beavatkozását nem tűrő világban.