Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

Hamm: Mégis el akarsz hagyni* Clov: Igyekszem*" De mindketten tudják, hogy Clov nem hagyhatja el Hammet, nem léphet kl a játékból, mert akkor már csak a valóság marad* Vagyt Clov: "Vagyis mindnyájan azt akarjátok, hogy elmenjek? Hamm: Természetesen* Clov : Akkor elmegyek. Hamm: Nem hagyhatsz el bennünket. Clov: Akkor nem hagylak el benneteket." Ezt a kapcsolatot, illetve egymásrautaltságot fejezi ki a következő párbeszéd is. Clovnak szüksége van Hammre, hogy szenvedhessen, Hammnek pedig Clovra, hogy ezenvedésü okozzon: Hamm: "Túlságosan sokat szenvedtél miattam /Szünet/ Igaz? Clov: Nem amiatt. Hamm: /Megdöbbenten/ Talán nem szenvedtél sokat miattam? Clov: De. Hamm: /Megkönnyebbülten/ Nohát!" Elemezzük a kommunikációs folyamatot ezeken a példákon* Az első két idézett dialógusban már az inditó kérdések is redundanoiát hordoznak* A kommunikációs forma ugyanis nem felel meg a tartalomnak, hiszen az olyan kérdés, melyre a kérdező tudja a választ, nem kérdés tartalmilag /szemantikailag/* A kérdésekre adott válaszoknak pedig nincs hir-órtékük, nem hordoznak információt /"Mert nincs más*"; "Nekem meg nincs más helyem"*/, hiszen a válasz mindkettőjük számára evidencia, nem tehetnek mást, mint hogy együtt maradnak. A második párbeszédben pl. páros rim-szerüen váltják egymást az ellentétes szemantikai tartalmú állitások /"azt akarjátok, hogy elmenjek? - Természetesen, /a/ Akkor elmegyek, /a/ Nem hagyhatsz el bennünket, /b/ Akkor nem hagylak el"... /b/ - /. Itt tisztán látszik, hogy nem az információcsere működteti a kommunikációt, hanem a