Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

De ér Jenő: Szirmai Imre Klára: F. Hegyi Aranka Annus: V. Margó Célia Karancsi: Tirnovai Fekete /Schvarz/ Jakab: Solymosi Ede Márkó Vilmos: Szerdahelyi Ferenc Koro: Újvári Károly Kádár Mihály: Szabó Antal Gága Kató: M. Csatái Zsófi Rendező: Ferenczy József Az OSZK-ban őrzött rendezői példány sokat elárul a szinrevitel módjáról. Mind a 10 képhez külön szinpadrajz tartozik, amely elsősorban a tömegek elrendezését és mozgatását rögziti, de utal a kellékekre és a jelmezekre is. Ezenkivül egyéb rendezői instrukciókat is tartalmaz. Az első, sok szereplőt mozgató jelenet Munkácsy A magyarok bejövetele cimü festményéből megelevenített élőkép volt. A szó igazi értelmében élőképet komponált Verő György, mert a színpadot élő fűcsomók borították, a szittya magyarok kezében hatalmas ivókürtök voltak, s a háttérből nem hiányozhatott a technikai bravúrnak számító szivárvány sem. Ugy tűnik, hogy a Munkácsy-kép igen kedvelt lehetett a millennáris esztendő szinházi világában, hiszen a Vígszínházban bemutatott Jókai-darab is felhasználta - szintén élőképként - a millennáris felvonulás illusztrálására. A festő kortársai nyilván ugy tartották, hogy ennél hitelesebb ábrázolása a honfoglalásnak nem lehetséges. A második kép, bár kevesebb szereplőt vonultat fel, szintén látványosan és hatásosan, mennydörgéssel és villámlással kezdődik. Az ötödik képhez /monumentális csatajelenet/ szintén egyedi, illúziót keltő megoldást talált Verő György. A hátteret átlátszó függöny alkotja, mögötte Budavárának bevétele elevenedett meg harangszóval, csatakiáltásokkal. A világosi fegyverletételt ábrázoló kép megint alkalmat kínált egy látványos tömegjelenet megkomponálásához.